NEM MARADT EL 2010

2022. március 29. - gond/ol/a

...csak más formában lett megtartva a tervezett jótékonysági rendezvény...

azért hangsúlyozom ezt, mert még mindig mindenhol (minden oldalról) ilyen cimmel olvasok a témáról, hogy "elmaradt..."

más lett belőle, bizonyos szempontból kevesebb, más és nagyon fontos szempontból talán több is...

csütörtökön még úgy volt, hogy elmarad, a gyér jelentkezés miatt (aminek a hátterében fenyegetettségérzések és valóságos fenyegetések miatti félelem is húzódik)

aztán, pénteken kaptam a telefonhírt,- Pestre menet épp - hogy mégis meg lesz tartva , de nem az eredetileg tervezett formában és keretek között, hanem egy ebéd keretében, Ferge Zsuzsa (Kecskeméti Ármin unokája) és családja kezdeményezésére...

(Pestről hazafelé menet, tegnap -szombat - este , hallom lányoméktól, hogy a nol.hu-n olvashatók is a legújabb fejlemények...)

Reggel egy kicsit elnéztem az időt a nem átállított óráimon, de azért pont 12-re odaértem a Koronához a biciklimen. Útközben, a főtéren már láttam csoportokban a fiatalokat, akik egy padról merően a Korona felé néztek. Aztán az összejövetelünket megnyitó polgármesteri köszöntés illetve az egyesületi elnök bevezető szavai közben kicsit besötétedett,

mert ugyanők megjelentek koreográfia szerint, s plakátjaikkal beboritották az ablakokat. Némi tanakodás után, Pestről érkezett demokrata vendégeink (író, tudós, képzőművész, előadóművész, színész) kimentek hozzájuk

beszélgetni... elmondani, hogy mi miért vagyunk itt, (és talán ők is próbálták , hogy nekik miért nem tetszik ez (miért nem tetszünk?)

De minden nagyon békésen és szinte szelíden zajlott, mindenféle agressziótól mentesen. Talán lehet is közeledni, embermódon. Bár

a meggyőzést és a toleranciára nevelést előbb kell kezdeni! épp ezt célozná "A holokauszt gyermekei" c. könyv maga is, amit mielőbb kellene tanitani a kisiskolásoknak... De az is lehet, hogy egymás tiszteteletét

még előbb, az óvodában , vagy ahogy Kodály az énektanitásra mondta, születés előtt 9 hónappal ... elkezdeni.

Végül is minden jól végződött. Kicsit elhúzódott az ebéd, az a la cart rendelések miatt, de legalább jókat tudtunk beszélgetni, mi is.

és végül még a "jótékonyság" is megvalósult, összegyűlt némi pénz e fontos könyv megjelenésének támogatására is.

Csak remélni tudom, hogy békésebb ügyben is ellátogatnak hozzánk Pestről a vendégek. Hiszen van Makón nagyon sok ok arra is, hogy maradéktalanul jól érezhesse magát az idelátogató. És remélem nekünk, ittlakóknak se kell félnie. Amúgy is vallom, az egyetlen amitől félni kell, a félelem maga! Én nem akarok félni. Nem félek! Miért is félnék?!