erről-arról-amarról még

erről-arról-amarról még

HOGY IS VOLT? 2012

2022. március 26. - gond/ol/a

 

 

 

1989

izgalmas, nehéz, fájdalmas, váltó év volt ez - s még csak nem is a rendszervált(oz)ás miatt, hanem legalább annyira, ha nem jobban, a saját életemben.

amikor először megláttam az 1989-es beharangozó számot, a kollektiv blogunkban ,előkerestem a szokásos kisnaptárom, az ez évi notesz barna, és legalább olyan szomorúnak tűnt tartalmilag is, egész felkavart, ahogy végiglapoztam az amúgy elég vázlatos és kapkodón, zaklatottan irt bejegyzéseket. Aztán kikerestem az év fotóit kis albumok közt, az már felderitett, hiszen zömmel -akkoriban 4-5éves- kislányom fotóit tartalmazzák:



 

                            

 

 



 



 



 

 

aki valóban vigaszom is volt akkoriban (is), aztán az ő mondásait olvastam hozzá, és a végére egész megnyugodtam a felkavaró múltidéző élménytől... próbálom - rövidebben de ugyanígy, már feloldással, interpretálni is... még hozzáveszek lányomnak évekkel későbbi de még mindig majdnemgyerekként irt de visszaemlékező művéből vett részletet(Költözés ) ... mert ki szépen feloldja a rettenetet, azzal fel is oldja... (ez a művészet: zene, kép , irodalom közös gyógyhatása:) (a blog nem irodalom! azaz nem művészet - nyilván)

 


lányom igy idézi fel évekkel később ha nem is pontos időmeghatározással, mert az emlékezet már ilyen, de mégis csak ezt az időt, amikor ez a nagy változás beállt éltünkbe:

"Az első este, mikor anyámmal maradunk. Nem arra emlékszem, mikor volt pontosan. A szokatlanul üres asztal mellett ülök, miközben anyám a terítőt törölgeti. Anyám anyja: nagymamám már nem él. Apámtól már elváltunk, bár talán még él. Anyám erős és ideges mozdulatokkal törli a vásznat. És ekkor arra gondolok, hogy most már mindig együtt maradunk. Egyedül. Ketten."...

igen, ebben az évben maradtunk ketten. Anyu februárban ment el...egy hónapi kórház után. A férjemtől pedig nyáron váltam el.

kislányom ekkoriban irta azaz mondta (magnóba)ezt a "versét":

"Egy családot álmodtam!

Apu nem volt részeg

Mama nem volt beteg

Te voltál ott anya

Én voltam ott

Apu volt ott

Körbeálltunk

és apu fogta mama kezét

 

Ez egy mese volt."

 

 

 

 

Bejegyezte: aliz ekkor: 17:46

 

aliz2. :: 2012. márc. 25. 19:25 :: 18 komment :: Címkék: blogemlékezéskapcsolatoklányom

 



 

A bejegyzés trackback címe:

https://mindentkimondani.blog.hu/api/trackback/id/tr5117790436

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása