na végre eljött ez a nap is, ez a várvavárt (nap)forduló, amikor a nappal és éjszaka egyenlő, és amikortól fokozatosan egyre hosszabbak lesznek a nappalok, egyre több lesz a fény, ami uralomra kerül... végrevalahára egyre tovább van világos - ledobhatjuk magunkról is - remélhetőleg - a tél sötétségét, és élvezhetjük a terjedő, növekvő fényt! A "világosságot"... ez az igazi újjászületés, hiszen a teremtés is ezzel kezdődött: legyen világosság - és lőn (csak nem mindig eléggé..., de majd most,. megint ...:)
a táj is a levegő is végre tavaszodó. S már csak 6 körül sötétedik... nem úgy, mint télen, már szinte 4 előtt... (de nem szerettem!)
........
lányom se fogom ezentúl már koradélután "visszaküldeni" , heti leutazásai alkalmával, hogy még "világosban" érjen vissza a fővárosba...
(ha jön a nyári időszámitás, azt hiszem még egy órát hozzáadhatunk a világos nappali órákhoz...)
etszett is neki most legutóbb a mi kis szülővárosunk... bizonyára hozzájárultak a tavaszodó fények is... mielőtt elindultunk, le is küldtem a ház elé, a "játszótérre" "napozni", nézte a szemben szépülő panelprogrammal átvedlő háztömböt,
"makói hirekkel" a kezében, aztán mikor elindultunk a koratavaszi napsütésben, mondta is, hogy tetszik most (újra?) neki a város, "meg van elégedve"- (akár csak Ferenc József anno? v.ö. "minden nagyon szép..., minden nagyon jó..."
hát persze! Napsütésben, fényben minden szebb!?!
Hát növekedjen is, bennünk is, az a fény...!
legyen "egyenlőség" a kinti és benti közt is!
vagy ahogy Hermes Trismegostosnál olvashatjuk:
"Az, ami lenn van, ugyanaz, mint ami fenn van, és ami fenn van, ugyanaz, ami lenn van.
Igy érted meg az egyetlen csodát."
aliz2. :: 2010. márc. 20. 23:04 :: 2 komment :: Címkék: idojaras, lanyom, MAKÓ, unnep, utazas
