Egy mosókonyhában jól kitaláltam én azt, hogy mi lesz,
azt, hogy majd mi lesz; lent párás háztetők - 
tíz évvel ezelőtt.
Egy mosókonyhában, szükséglakásban éjszaka volt, sötét, 
utcáról kaptam a fényt, de én tisztán láttam ott,
minden megvilágosodott:

Magamat láttam tíz év múlva itt,
hallottam ezt, a mostani dal hangjait,
és attól féltem: nehogy majd ez legyen,
csak tíz év múlva ne ez a dal legyen!
És attól féltem: nehogy majd így legyen,
csak tíz év múlva ne ez a dal legyen!

Egy mosókonyhába - bár kitaláltam és azt, hogy mi lesz,-
a jövőt kértem én, hogy bármit is akar,
ne, ne ez legyen a dal.
Egy mosókonyhából neki a világnak, mindegy az, hogy mi lesz,
az, hogy majd mi lesz, csak ne ez a dal legyen
túl, túl az éveken.

Magamat láttam tíz év múlva itt,
hallottam ezt, a mostani dal hangjait,
és attól féltem, nehogy majd ez legyen, 
csak tíz év múlva ne ez a dal legyen!
És attól féltem: nehogy majd így legyen,
csak tíz év múlva ne ez a dal legyen!

csak 20 év múlva ne ez a dal legyen!

csak 100 év múlva ne ez a dal legyen!"

(És mégis, addig, meghallgatnám akárhányszor..., és így az Ando Drommal- együtt Cseh Tamással, mint 14 éve, az 52. születésnapján, a Merlinben) ... és még mindig ez a dal..., amit már itt is legalább 10 évvel a születése után ad elő az Ando Drom, s láthatóan nagyon szívesen és örömmel hallgatja...ő is, a dal eredeti szerzője-előadója, az ünnepelt, mint az egész hallgatóság..., és mi is itt és most, miközben nem bánnánk, ha nem ugyanaz a dal lenne, amit hallgatunk..., de paradox módon épp azért is hallgatjuk szívesen a dalt, mert a dal sokmindent el tud "mondani", amit más (a szöveg önmagában!) sem!!!) Tehát tessék meghallgatni a dalt! (ne csak olvasni a szöveget) 

(ha valaki megtanítana rá, hogy tudnám beapplikálni a videot közvetlenül - s nem csak a linkjét - megköszönném...)