a különleges olasz étterem sarkába ültem, pontosabban süppedtem egy piros, mély fotelbe, a cukrászdai részlegnél, itt megpihenhettem hosszas gyaloglások után, és ehettem abból a kimondhatatlan nevű epres krémből v parféból amit lányom ajánlott egyszer (egy  párszor már ettünk, beszélgettünk itt) most épp egyedül ülök itt, de nem érzem magam egyedül...

pl itt van ez a kislány is, aki felült a kanapé peremére

és onnan lógatja le a lábát, és -előzetes bejelentés után - le is fotózom (felkerül a képre egy másik arc is, faliképként... érdekes a kontraszt az arcok közt)

és  körülöttem az asztaloknál barátnők hada, fecsegnek, beszélgetnek , ki- és megtárgyalnak... (őket azért nem fotózom le...)

azt hiszem, egy picit én is - egyedül, a sarokban , a magam korával - némi kontraszt vagyok  itt (is?)

aliz2. :: 2012. febr. 24. 23:32 :: 2 komment