ALIZNAK 2012

Van az úgy, hogy ismeretlen ismerős helyen ismeretlen ismerősre gondolunk. Ezért gondoltam tegnap délután Bécsben Aliz-Julira.

Elég erre a házra ránéznem, és máris látom őt a konyha ablakában állva a fekete-fehér képen mosolyogva, amint átjárja a napfény. Mennyire az én életem része is lett, amit valaha Aliz átélt! Köszönettel tartozom az élményért.

Talán a Stephansdom harangja is éppen akkor úgy zúgott, ahogy én hallottam tegnap délután? Vagy csend volt, csak egy nagyváros zaja kúszott fel a 4. emeletre? Ugye, azt írtad, hogy a 4.emeleten volt az a bizonyos lakás?

Benéztem a ház mögötti utcába egy pillantást vetve a zsinagógára is, majd elindultunk a dóm felé. Milyen közel van egymáshoz a két épület, milyen jó megférnek és elférnek!:-)

Aliz-Juli hoztam neked pár képet, most már ez az utca és ez a ház Bécsben számomra csak rólad szól! A te emléked az én emlékem ismeretlen ismerősként is.
Erre is való a blogvilág.

Katalin2012. február 19. 15:14

ez nagyon kedves,
jóleső érzés, hogy ismeretlenek baráti ismerősök lesznek a hely azonossága , és sok más hasonlóság miatt...

nekem meg tetszenek a képeidről kinéző hangulati elemek
Válasz
Katalin2012. február 19. 15:14

bocsánat, hogy belekotyogtam, ez azt hiszem személyes bejegyzés volt Aliznak, csak belekaptam, bocs
Válasz
Marvin2012. február 19. 19:34

ez valóban klassz!
Válasz
Éva2012. február 19. 20:34

Katalin, nyugodtan írj csak! :-)
Aliznak tettem fel, de mindnyájunknak szólhat. Ismerjük az érzést, hogy személyes ismeretség nélkül is, milyen közelinek érezhetünk a blogvilágban valakit.
Válasz
Éva2012. február 19. 20:38

Marvin, valóban jó volt látni azt a házat, amit Aliz blogjában lévő képről ismerek.Tudni, hogy valaha ő is ott volt abban a házban
Jó volt nyáron megtalálni is, és tegnap Bécsben újra látni. Ott szálltunk ki a metróból közel hozzá, miközben az abszolút belváros felé mentünk: Stephansdom, Kartner Strasse, Graben...
Válasz
aliz2012. február 20. 7:06

jaj,kedves Éva, még csak a bevezető, fejlécfotódat látva, elöntött az ismerős (régi-bécsi) érzés(nosztalgia?), és aztán láttam, hogy "Aliznak!" odavagyok... aztán a még ismerősebb képeket.... a régi házról stb... odavagyok (újra)...most kezdem olvasni is a szöveget...:)de addig is , máris KÖSZÖNÖM! (most már tényleg nekem is "Bécsbe kéne menni...."
VálaszTörlés
aliz2012. február 20. 7:26

most már kibőgtem magam... (azaz dehogy is! most is csupa könny vagyok - de a meghatottságtól is)....köszönöm a rámgondolást is a gyönyörű, szivbehatoló irás mellett, ha elmegyek Bécsbe (végre) biztos már te is az eszembejutsz, duplaemlékezésként a háznál... és a te figyelőbb szemeddel is,végre én is körülnézek jobban (akkoriban többet néztem befelé mint ki-) pl, azt a zsinagógát nem is láttam, arra felé nem mentünk, csak a Stephansdom előtt, el , nap mint nap.. . és most épitkeznek is a közelben? (látok egy darút)..és mennyire megkopott, sötétedett az a ház is (az se lett fiatalabb...)...de olyan jó látni... és hogy hogy maradhat szinte örök az a régvolt napsütötte pillanat egy 4. emeleti könyhaablakban... köszönöm a prolongálást...
VálaszTörlés
Éva2012. február 20. 9:20

Kedves Aliz, nem megríkatni akartalak, de nem lepődöm meg, hogy így történt. Én is ezt tettem volna,sírnék mint a záporeső, ez ezzel jár. Ennek ellenére el kellett mondanom neked, helyesebben le kellett írnom, hogy újra a ház környékén jártam.
A hozzá legközelebbi metróállomáson szálltunk ki, hogy a belvárosba menjünk. Már akkor izgatott voltam, mikor kijöttünk a metróból, mert tudtam, hogy újra látom a házat.
Ha szemben állunk a házzal, mi a bal oldali utcán jöttünk. Azon az oldalon van egy nagyon közeli utca, ahol a zsinagóga is van.
A daru a másik oldalon van, sajnos nem tudom mit építkeznek ott, ha újra ott leszek, megnézem.Viszont odamentem a bejárati "ajtótokhoz", nézni a neveket, de csak a lakások száma van kinn. Érdekelt volna pedig, hogy milyen neveket olvashatok.Bár számomra nem mondanának semmit, és mégis...
Egy név van kinn egy táblán, mivel a foglalkozását is hirdeti: Rotschild. Hmmm:-)Nem is akármilyen név!!!
Válasz