2002 óta minden évben ilyentájt Páger-dij átadásra gyűlünk össze a Hagymaházba... idén is, várva a Páger gyűrű átadását; most épp Kútvölgyi Erzsébetnek, aki már a tegnapot is a városban töltötte, és mint láthattuk-hallhattuk a youtubeon, a fürdőt is kipróbálta - némi birálatot megfogalmazva a makaiak irányába, akik mintha elfeledkeznének a fürdő mindenkori(?) vagy legalábbis eredetileg szakrális jellegéről, túlságosan is hétköznapiasan vették birtokukba azt... igazán meglepődtem, de valójában ez volt a természetesebb, hogy a másik Makovecz épületben nem ezt a biráló hangot vitte tovább, hanem csak dicsérte a várost, a polgármestert, ja azért , jut eszembe, a lakosokkal azaz a nézőkkel szemben egy kicsit most is gúnyolódott, "kekeckedett", maga is (őket, minket) nézővé válva.... de mindezt kedvesen, közvetlenül és öniróniával is tette...
jó volt hallani, hogy megkedvelte a várost 24 óra alatt, és a jelzőket, amikkel városunkat illette: emberi , szép, tiszta, lakható... (én is igy érzem , különösen a piszkos, zaklatott Pestről haza-hazatérve...)még az őzésünket is irigyelte, ami eltér a szegeditől is, és szinte sajnálta , hogy nem itt született, hanem a 8. kerületben, ahol őzni ugyan nem , de túlélni meg lehet(ett) tanulni... (azt meg vajon itt nem?!) a polgármestert is dicsérte, azaz azt a nagyon kedves embert , aki itt áll mellettem - mondta, aki mindent megtesz, amit meg lehet tenni egy városért. ( igy is van)... nem is láttam ennyire mosolygósan már rég a polgármestert,
de mindenki az lett a szinpadon is és a nézőtéren is... és mindenki részese a beszélgetésnek, ami igy nem csak a dijazott s Réz András között zajlott....
el is érzékenyült (60 fölött már lehet - mondta!),mikor belépett a terembe, és látta, mennyien eljöttünk a ünneplésére...s mielőtt elkezdték volna méltatni is: 1973 év óta van a pályán, hivatalosan (de már főiskolásként is) a Vigben. Júlia volt, és Szent Johanna, Shawt, Csehovot, Molnár Ferencet játszott többek közt. Sok filmben szerepelt (Bacsó, Mészáros Márta, Sándor Pál). Szenvedély, humor, tragikum, nevettetés, érzékenység, visszafogottság, tudatosság, pontosság egyformán jellemzik. Hivatáshoz és közönségéhez hű. Ő, a "ZSIKE"
Tulajdonképpen 71-ben lépett először a Vigbe. Ruttkai, Bulla, Sulyok, ekkora szinészhatalmasságok közé, a maga alig 40 kilójával.(azóta meghizott) A Szent Johannában játszott először együtt Téni bácsival, aki először csak méregette, de aztán ...amikor a Romeo és Juliára készültek, Kalocsai Miklóssal... még a villájába is meghivta őket, hogy segitse a nyugodt felkészülésüket. Eredetileg nem is akart szinésznő lenni. Hanem gyermeksebész. De nem vették fel az orvosira, és csak tanárai kérésére tett szinművészeti felvételije után oda viszont behivták. Fél évig igy se mert szinpadra menni, csak egy zenés játékba, ahol épp azt játszotta el, hogy mennyire nem érdekli ez az egész. Aztán mégis csak.... (megjöhetett a kedve) de legszebb álmaiban ma is operál, és a legrosszabbakban pedig áll a szinpad jobb oldalán, szép királynői ruhában, és nem jut eszébe semmi, egy hang sem jön ki a torkán, nem nyilik a szája A valóságban a szigorú Sulyok Máriával többször is meg kellett küzdenie, hogy elfogadja (engem ő nem vett fel!) (mint mikor én azt álmodtam gyakran, hogy becsöngettek, órára kellene mennem, és fogalmam sincs, melyik osztályba, terembe, és mit is kellene tanitanom... csakhogy az én legszebb álmaim meg a szinészetről kellett volna szóljanak...(
De ő végül is megtalálta a szinészetében is a gyógyitást, elmesélt egy esetet, hogy valakit egy dallal mentett meg, amit a rádióban énekelt épp:
"Holnap jön egy villamos, ami átvisz a holnaputánba... ne félj.
(ezt megjegyezzük - kár hogy a dallamát nem jegyzetem meg), mert a zene már önmagában elég nagy megtartó erő) (ehhez képest, elég fura, hogy az egyik születésnapjára azt kérte, a szüleitől, hogy vigyék el a zongorát!)
szóval, végül is egy nagyon elégedett ember ült előttünk a szinpadon, aki a szinészetben is megtalálta a gyógyithatás lehetségét. Meggszólittatott a szinészpartner
Hegedűs Géza is, a szinészek egymásrautaltságáról szólva, illetve a segitésről, amit nem is annak nevez, hanem együttműködésnek, együttlétnek, mint az akrobaták, akik biztonságérzetet tudnak adni egymásnak egyfajta együvéválásban Szép dolog egy ekkora családnak tagja lenni - ismerte el Zsike.
Aztán meg minket vont be. kiszólt, felszólt a nézőkhöz, maga is nézővé válva, (lányom irt gimista korában egy Nézők c szindarabot, ami erről a forditott helyzetről szól, amit itt és most a Zsike el is játszott, mint a békéscsabai művészeti olimpián a diákszinjászók )
"Mindenkire figyelek - mondta - mert most magukon is fény van"... (Hát igen , csak akkor lehet) Aztán szó esett arról, hogy milyen fontos a mi szeretetünk (azaz az igazi nézők szeretete), ami 90%-ban a gázsijuk. Azaz nagyon kevés a valóságos...
Réz András még emlitést tett a hangjáról... ami egy rossz könyvet is el tud adni hangoskönyvként.
a nyilt, őszinte hangot is deklarálta, hogy ami a szivén, az a száján, hogy ki is mondja amit gondolt...
mire
kiértem, már az RTLnek adott interjút kint az aulában . Páger Antal (szobra)oldalán. Vajon, mit szólna ő, itt most ezekre a nagy felhajtásokra.?
nem is tudom, járt-e ő Makón a visszatérése után...Mindenesetre ezekre az ünnepségekre már a dédunokái is el szoktak jönni...
---http://www.delmagyar.hu/mako_hirek/kutvolgyi_erzsebet_viselni_fogja_a_pager-gyurut__galeriaval/2261784/