minden hó eltűnt, 12 fokot láttam délelőtt (a -2 után...)...
mintha tavasz lenne....
közben megint egy verssor járt a fejemben, mintegy summázva az időjárási változást:
."..mintha tél se lenne többé"
nem tudtam kitől, honnan...
mit lehet ilyenkor tenni, manapság? beütni a google-ba
s egyből eszembe jutott az első sor hivószavára: "tükrös tavasz közeledik" ...
de hiszen egy diákszinpadi összeállitásunkban ("A mi nemzedékünk"-ben..) szerepelt ez az Ágh István vers is...
és máris az akkori kedves diákom (H. Gyöngyi) hangján hallottam...
Tükrös tavasz közeledik,
fám fölülről fényesedik,
madár szól a felső ágán,
koronája szivárványán,
első szava bimbót hajt ki,
nekem se szabad hallgatni,
másik szavára virágok
nyílnak, sípolok virágot,
harmadik szavára gyöngyöt,
serkentünk zöldpihés gömböt,
gyöngyöcskét gömbbé, gyümölccsé,
mintha tél se lenne többé.
pedig hány tél is lett 1977 óta, mégis csak!..
és hány nemzedék...
(volt is egy érettségi találkozó, ahol már az ő nagyfia beszélgetett az én nagylányommal a banketton)
és mégis csak megint "tükrös tavasz közeledik"...
(és lám - ez a régi tavasz is felidézhető!)
De hát a vers cime is épp ez...: Életfa!
......
lásd még (a diákszinpadról):
http://lineas.freeblog.hu/archives/2010/06/02/egy_rgi_csoportkp_margjra/
aliz2. :: 2011. jan. 10. 1:11 :: még nincsenek kommentek
Kategóriák: irodalom, kultúra :: Címkék: emlekezes, foto, idojaras, tanitas, tavasz, tel, vers
