az egyetlen boltféleség ahonnan már évtizedek óta nem tudok árú nélkül kijönni, az a könyvesbolt

még akkor is, ha nem valami eleve megfontolt szándék visz be, tehát nem is konkrét könyvek keresése, mindig a kezem ügyébe akad valami, ami épp aktuális lehet, most ilyen volt egy  "Boldogságterv" c. könyv, (amerikai irónő bestsellere), aminek aztán az egyes fejezetei (hónapokat megjelenítve abból az egy évből, amit boldogsága megvalósitásának szánt az írónő, s ehhez ad tapsztalati tanácsokat-fogásokat)- azt mutatták, hogy nem biztos, hogy épp 68 éveseknek szánták ...

és aztán kezembe került egy másik - ami talán már korábban is, de akkor még nem tűnt olyan jelképesen fontosnak, mint épp most a 68. szülinapomon!  Bár lehet, hogy a cime alapján kissé ez is bizarr: ÉLETCÉLOK. Csakhogy, és lásd is a cimlapot, az egyenes és felfelé vivő köves út képét, éppen 68 évesen már nincs az embernek ideje ahhoz, hogy kerülő utakat, zsákutcácskákat, zárványokat ill. visszautakat rójon, vagy lezuhanjon, vagy hogy eltévedjen valami labirintusfélébe... tehát mikor, ha most nem, nézzük csak , mi az az életcél, amit eddig nem teljesitettem - maradéktalanul, és hogy pótolhatom, amit elmulaszthattam, illetve vihetem tovább, amit jóirányba kezdtem, esetleg még kezdhetnék(-e) valami újat is és sosem voltat, ami gyávaságból, önlebeszélések miatt netán elmaradt...

nagyon biztató egy könyv, ami a korom periódusát 63-70 igy definiálja:

63-70. életévünk közötti periódust gyakran egyfajta újjászületésként éljük meg. Sok, apró nyavalyánk eltűnik, és egészségünk is jelentősen javul. Ezután az időszak után már nehezen követhetők a változások. Szellem és lélek egyre jobban leválnak a testről. Testünk többé nem tudatunk tükörképeként működik, fájdalmai enyhülnek, vagy akár teljesen meg is szűnnek. Szívesen fordulunk ilyenkor társasági vagy művészi tevékenységek felé. Rácsodálkozunk az emberekre, a természetre, az unokákra. Türelmesekké és jóságosakká válunk, felerősödik bennünk a hála érzése.

Sokan ebben az időszakban élik második fiatalságukat."

a két utolsó éve a 7 éves periódusoknak mindig már felkészülés a következőre, ami:

70-77. év: ebben az időszakban válunk a mindenség polgáraivá, és éljük át újonnan az élet szépségét. Elérkezik az ideje annak, hogy elszakadjunk a karmánktól és az újjászületés körforgásától. Nyugalom és együttérzés alakul ki bennünk, és gyakran az a készség is, hogy áldássá váljunk mások számára.

Ez a leirás az "Irja meg élete történetét" c. fejezetben szerepel egyébként,

és a főtanács a leiráshoz az, hogy visszafelé, és a "beteljesült élet" szemszögéből kell megirni az élettörténetet. (ezzel irányát is áltoztathatjuk, a kellő irányba). A lényeg , úgy leirni a maradék életet, hogy a végén elmondhassuk: TÉNYLEG ÉLTEM!(?)

meg is kéne élni!(az irás mellett... vagy épp a segitségével ill. némileg általa?)