telefont kaptam osztálytársamtól, aki minden találkozónkat is szervezi, hogy nem tudja, tudom-e... nem tudtam, de teljesen váratlanul nem ért a nagyon szomorú hír, hogy meghalt Gruber Gyurka, hogy már nem 10, hanem 11 osztálytársunk nincs köztünk. pár hónapja, az 50 éves találkozónkon , a…

  ma búcsúzott a meteorológiai nyár én meg tőle... körbebiciklizve "e kis vidéki várost"... közben épp Attillát emlegette valaki a járdán,  hogy "Attila se lett öngyilkos"... a bakter ismerőse mondta, aki látta, hogy beakadt a kabátja... hát ilyen betyár a történelem is"... mondta - csak így:…

...igen, ma ott jártam.... bár nem kellett hozzá kilométereket zarándokolnom elég volt Budapesten lennem, és ott elmenni a Szépművészeti Múzeum jeruzsálemi kiállítására, majd a Zsidó Múzeumba, Capa izraeli fotókiállítására, este meg a Dohány utcai zsinagógába, a Zsidófesztiválra, Palya Bea szefárd…

 Bementem a Marosba. Becsalogatott. Alig ért bokáig, kis szigetei voltak, homokos, tele pici kagylókkal. Tornagyakorlat gyanánt fel is szedtem jónéhányat, egyben igazolandó is, hogy tényleg benne voltam a Marosban!!! :)       aug 24

   a péntek este tán legbensőségesebb, legszebb szertartása (volt): az apa megáldja a gyermekeit, az ősi papi áldás szavaival: „Áldjon meg az Ur és őrizzen meg! Ragyogtassa feléd szeretetét és könyörüljön rajtad! Fordítsa feléd jóságát és áldjon meg békességgel! " -   anyukám gyakran számolt be…

  ma találkoztunk Kanadából jött unokanővéremmel..., Dórával, aki miatt, -mert egy kisgyerekkori szabadsághegyi táborban, ahol én is táborozhattam- nagy meglepetesémre ifjúsági felügyelő volt, (ő volt vagy 16 éves, és meg 6); rokonságunk kitudódása után a többi gyerek …

    lányom 5 éve érettségizett, ime a tablójá, találkozunk 2008-ban (most) én nem tudtam elmenni az 5 évesemre, de azóta rengetegre igen - mert mi nem csak 5 évenként találkozunk, igaz, mostanában ki-kihagytam egyet egyet, mert nem a giminkbe szervezték, sőt, nem is a városba... az 5 évesen…

   rájöttem, mi vonz a Maros partjára a friss, szabad levegő! az ég, a fák, a viz szaga... (amiben sajnos már nem úszom... kár... kéne)      

  szokás szerint ebéd után betérek a könyvtárba, méghozzá a belsőkertjébe, ahol kánikula idején is elviselhetőbb a meleg, és itt olvasom el (inkább csak átnézem) a napilapokat, egy-két folyóiratba is belenézek, olykor valami könnyebb bulvárba is... nem a legfrissebb módja ez az…

 mindjárt becsöngetnek... de a pedagógusoknak már most elkezdődik a tanév (mindenkori irigyeiknek mondom! nem olyan hosszú az a vakáció, mint gondolják  - és nem csak abból áll a pedagógusok munkája, hogy bemennek az órájukra és leadják) ... Ilyenkor, augusztus utolsó hetében már folynak a tanév…