a Bartók rádió Sugólyukjában egy vicces mondatot (képcimet) hallottam "Ha nincs semmi szellő a szobában, hogy lapozódhat el mindig a könyv?"   hát kint vagyok a levegőn, hőségben, s szellő nélkül megfulladnék...   (tettem is fel egy fotót: gutaütés határán,   mire valaki ráirta…

  karóval és virággal vannak ilyen (rossz) napok ilyenkor mondjuk, hogy "bal lábbal keltem fel" (apropó: én mindig azzal, konkrétan, mert a bal lábam esik a divány szélére, igy esik a"lábamra" a felkelés. Másrészt, alig állok a lábamon, a szédelgéstől felkelés után, többnyire, meg mindkét lábam…

   fehér kövek, fehér kövek csöndben és mozdulatlan itt hevertek az emlékjel  körül..   tudjátok-e jelentésteket?   s tudják-e kik elhaladnak mellettetek esetleg rátok taposva?!   én tudom!        

   génius loci... ezt is megszemélyesitjük, antropomorfizáljuk - mondta a kultúrantropológus sámán   de annyiban igaz is, hogy genius (Hamvas nyomán) legalább van magyarázat a természet (az ökoszisztéma) bölcsességére amiből én is próbálok tanulni, idekint, a fák között, az ég…

   Az Irók boltjába lépve rögtön Updike ötlött a szemembe. Nocsak. Új könyve?! novelláskötet: Apám könnyei címmel.     A Kentaur óta kerestem már "ezt" a könyvet, ez megint "az én Updikom", rögtön láttam, most itt e posthumus könyvbe lapozva... Költői, nosztalgikus, érzékeny, szívhez…

 de rég volt!      mármint a film, a hasonló című dallal, gimistákról szólt, én meg épphogy elvégeztem addigra a gimit, és egyetemistaként máris nosztalgiával néztem a filmet (a múltamat), valamelyik vizsgám után jutalomképpen... csak azért jutott most eszembe, mert most is "esős vasárnap…

   2011. jún. 11.-én IRODA-LOM - ez volt- ilyen tördeléssel - a rovatom címe, derékba törve a szó, és kettős jelentéssel felruházva... (első nyugdíjas éveimbe menekítettük ide, szűk sarokhelyet szorítva, egykori jeles tanítványom lapjába -amíg lehetett, s a lap is- még bennem rekedt mondandóimat…