vannak ilyen (rossz) napok
ilyenkor mondjuk, hogy "bal lábbal keltem fel" (apropó: én mindig azzal, konkrétan, mert a bal lábam esik a divány szélére, igy esik a"lábamra" a felkelés. Másrészt, alig állok a lábamon, a szédelgéstől felkelés után, többnyire, meg mindkét lábam balnak tűnik a felkelés utáni percekben... de ez csak a kezdet... persze a mindenkori (mostanában - nehogy elkiabáljam.- már sorozatban volt olyan is , hogy abszolut nem fájt viszont a fejem ébredés után (se) - de e ez a mai nap nem ilyen volt... ma -mondom - a szó szokványos egyben átvitt értelmében keltem fel ballábbal...)
lehet, hogy már azzal kezdődött a pechsorozat, amikor még föl se keltem, mert a 30 fokos hőkatlanban nem alhattam túl nyugodtan... de ez csak feltételezés
viszont mikor már egymás után következtek a balfogások, el kellett gondolkodjak --- igy (is) működik a vonzás törvénye?
órákat dolgoztam egy szöveg összeállitásán, átdolgozásán, lett vagy 14 oldal, és a wordom azt jelezte, hogy nem nyithatom mg, mert kárt okoztam/okozok vele...
aztán bevásárlás körül voltak zűrjeim (ez mondjuk nem ritkaság), meg az ebédnél , az étteremben
- csak a végét mondom: levertem a könyökömmel a poharat, az asztal széléről persze!- ami persze nagy dérrel-durral apró darabokra tört (pedig olyan jó hideg viz volt még benne, és az egész ebédben ez volt a legjobb...)
aztán kizártam magam a lakásból, -miközben mindkét kezem tele volt árvizkárosultaknak szánt cuccokkal - kifele jövet benne hagytam az ajtóban, belül a kulcsot... (ilyen is volt már, egyszer... de most ez csak egy volt a sok közül...)
mindent nem sorolok föl
azt hiszem, ilyen napokon legjobb lenne meg se mozdulni...
"múljék el már ez a keserű pohár"...
Kiváncsi lennék , hogy a bioritmusom mutat-e kritikus napokat, vagy a horoszkopom előre figyelmeztetett volna-e
mindegy
a cukiban megint jót fagyiztam - meg kedvenc oroszkrémtortát is hozzá, megint csináltam egy fotót (jobb hiján) magamról, és utólag vettem észre rajta a 22-es számot, meg azt, hogy karó és virág közé kerültem...
úgyhogy meglett a napom (vagy életem?) mottója is:
a 22-es csapdája
illetve: J. A. után szabadon karóval jöttem és virággal...
(egyébként épp 1943-ban, amikor a J.Heller féle A 22-es csapdája c. könyv született - mondjuk mindenféleképp csapdahelyzetben
de aztán mégis: "itt vagyok már és még itt vagyok...
s tanuskodom a napról , hogy ragyog." (Karinthyval)
s ma már nem is olyan eliselhetetlen meleget árasztva, mert kánikula se volt olyan nagy, a kedves szomszéd pár perc alatt kinyitotta (kiszerelte) a bezárt ajtót, a kedves pincér is pillanatok alatt eltüntette a padlóról az üvegszilánkokat, és még csak fel se számolta a poharat, bár felajánlottam, de mondta, csak akkor tenné, ha akarattal tettem volna - amiről ugye szó sincs...
és a word is, a 14 oldalnyi szövegem is helyreállt...
de azért, óvatos vagyok...
figyelek, vigyázok
még nincs vége a napnak
aliz2. :: 2010. jún. 13. 20:09 :: 3 komment
Kategóriák: hétköznap :: Címkék: bosszusagok, elmelkedes, vers
