néha eszembejut pénteken gyertyát gyújtani a szombat fogadására, gyakran nem - még ha előre el is határozom, hogy igen, elfelejtem, és mire eszembejut, eltelt a gyertyagyújtás ideje - különösen ilyen (tél) tájt, amikor annyira korán, szinte koradélután van még, mikor feljönnek az első csillagok...
ma viszont pont 2 perccel gyertyagyújtási idő előtt néztem -véletlenül - az órámra; 15,33-kor, úgy hogy 15,35-re már meg is volt gyújtva, ahogy kell...
eszembejutott, hogy lyányom még kisiskoláskorában rajzolt egy archaikus sorozatot a "Derék asszony"-ról, Salamon király versétől megihletve - s annak utolsó darabja (képeslapja) épp a szombati gyertyagyújtás, ahol egy anya és a kislánya épp az áldásimát mondják a gyertyagyújtás után; (Ide is szkenneltem a megtalált fénymásolatot)
de a többi rajz is figyelemreméltó, ilyen aláírásokkal:
"mint a kereskedő, messziről hozza kenyerét"
"Nyitva marka szegény előtt"
"Még éjjel van, fölkel adni háznépének..."
Tényleg "derék asszony"!
"Dícséretre" és követésre méltó! "
aliz2. :: 2008. dec. 12. 20:53 :: 4 komment
Kategóriák: ünnep :: Címkék: lanyom, rajz, unnepek
