ma akárhova kattintottam a távirányítóval, mindig valami figyelemreméltóra találtam - bár persze mind a vége felé járt, dehát mindent úgyse lehetne megnézni (mindent elolvasni se, megírni, se megélni - hagyjuk!)
ma - pedig most se szántam időt tudatos tévézésre, mert arra végképp sajnálom a mindig kevés időt, műsorújságom meg nincs, amiből tudhatnám előre, mire érdemes mégis időt pazarolni, de ma - szerencsém volt, s ott is maradtam ezeken a műsorokon, arra az időre, ami még maradt belőlük, s sajnáltam, hogy csak annyi, amennyi....
(jut eszembe kezdő lelkes tanár koromban, mikor még hemzsegtek az irodalmi s társművészeti kulturális műsorok tévében, rádióban, csináltam egy heti műsorjavaslatot a "gyerekeimnek", s valaki óra előtt mindig be is számolt a megnézett műsorokról)
tehát ma: Kosztolányi kétszer is! (belőle szakdolgoztam, mikor még nem volt divat" - sőt... )
előbb azt hittem valami vallási műsort látok, a beszélő olyan "paposan", vagy nem is, inkább csak szabatosan, szépen, tisztán magyarul szólt a képernyőről, komoly öltönyben, komolyan, s épp Kosztolányi nyelvművelő szerepéről, először csak arra figyeltem föl, hogy csupa ritka, szokatlan de kifejező szót hallok, mint pl. "fürdéstelen"....(lányom mondott ilyeneket "nyelvújító baba"-korában) most tanítja már az egyetemen (szeminárumon) a nyelvművelést, majd figyelmébe ajánlom - bár biztos feleslegesen, hiszen meg is van valahol, - az itt is említett könyveket: Nyelv és lélek, Erős várunk a nyelv és főleg (mint újságirónak is, a Pesti Hírlap-os rovatot , ami számomra újként hangzott - vagy csak elfelejtettem?...) - a felvétel 2003-ből való.
a másik Kosztolányi az Aranysárkány c. Ranódi film vége volt, de Mensáros un "eszköztelen" játéka, amihez olyan mély és "beszédes" és emberi arc kell, mint az övé (volt)... önmagában is emberi élmény.... mégha vagy annál inkább, hogy körülötte emebertelenség dúl... aminek vétlen áldozata (de gyakori eset! s de egyedinek van megcsinálva!) (Polcomon a könyv - mostanában újrafelfedezett - ősrégi ifjúsági kiadása... meg egy igazi-mozi emlék is) De Mensáros- Novák tanárúr szomorú-emberi tekintete csak most szólt igazán hozzám...- a film 1966-os.
Aztán volt a Gigi - kellemes-édes film, amerikai musical - hát végig kellett néznem, sokadszorra - pedig már mentem volna Sparba, vásárolni - amíg Maurice Chevaliér elénekli a végén, hogy: "I am glad, not young , anymore" ... a film még 1958-ban készült
De a csúcs koradélután volt egy növénytermesztésről szóló ismeretterjesztő film - ahol egy őstermelő Rudolf Steinerre utal, miközben odaadással ültetgeti palántáit, amik - nem csoda- gyönyörűen növekednek, zöldellnek a keze alatt: bár maga is mondja - a természet működik nélkülünk is. S azt mondja csak az elültetett növényeknek : Áldjon meg a Jóisten! A jó időt megköszöni, a rosszat pedig várja, hogy elmúljon. A piacon a vevőinek egészségére kívánja az eladott árút. Szeretnék nála vásárolni. (Anyukám mindig is őstermelőktől vett... és nagyon kedvelte a parasztembereket) Az viszont igaz, hogy a levéltetvek -bár elismeri, hogy ők is beletartoznak a körforgásba - most nagyrészét elpusztították az uborkatermésüknek. De ezt is bölcs belátással fogadja; jövőre, jobban odafigyelnek.... A film 2003-as
Este a Híradóból csak egy villanás: Prágában neonáci zavargások. Erről - s amit jelent - lemondtam volna. A felvételek ma készültek: 2007. november 10-én.
aliz2. :: 2007. nov. 10. 18:54 :: 1 komment :: Címkék: film, KOSZTOLANYI, kultura, tanitas, termeszet, tevemusor
