A SZÉPMŰVÉSZET(i) RABSÁGÁBAN 2010

2021. november 08. - gond/ol/a

Ma "beköltöztem" a Szépművészeti Múzeumba, legalábbis órákra, majdnem az egész nyitvatartási idő tartamára bent rekedtem, persze önszántamból, bár nem így terveztem igaz , egyszerre két kiállítást is beprogramoztam: KLIMT és BOTERO

Akarván az időrendhez alkalmazkodni, nomeg remélve, hogy Botero fura , monumentálissá felfújt , bumfordi figurái felvidítanak - ezért ezt hagytam a végére ,csakhogy fordítva lett: Klimt és szecessziós "társai" vidítottak fel azzal a sok gyönyörűséges alkotással (főleg rajzzal), amit létrehoztak a művészet szabad megújításaként, még jóval az én születésem előtt Úgy hogy kedves Babits Mihály, az esti kérdéséből vett kiragadott részletre: "ez az sok szépség mind mirevaló?" - azt tudom válaszolni (az itt látható művészeti alkotásokra vonatkoztatva: "csupa szépség közt és gyönyörben járván"); ), hogy ezek! arra, hogy most is gyönyörködhessünk bennük, és elgondolkodhassunk, előttük, megilletődötten és meghatódottan, netán elvarázsolva, hogy mit is jelent : élni.... (s netán halni), egyszóval embernek lenni... érző és gondolkodó embernek... céljuk egyébként is az emberek tanítása, életük igaz művészet általi megújítása volt! node milyen más erről olvasni, mint látni az eredetiket mert a legjobb repro se tudja visszaadni azt . Megvettem a katalógust, ki is bontottam még a vonatban hazafelé, hogy újra felidézzem a múzeumi élményt, de valóban a katalógus reproképei is csak a "felidézésre" alkalmasak: azt hiszem, vissza is térek... hamarosan, lányommal. (Míg az Aranylovast (Az élet küzdelem)nem szállítják vissza Japánba...) - de az Egy élet-et meg Az élet angyalát is eredeti színeiben kell látni! de még a rajzokat is...