posthumus kötetbemutatón vagyok....
Antal József római katolikus pap (és zenetudós) kb 200 hátrahagyott verseiből szerkesztettek mintegy 80 db-t, ciklusba rendezve (a mi Bene Zolink, aki mostanában mindenre ráért csak ránk a MJAKra nem, de hétfőn állitólag újrakezd)
az illusztrációk gyönyörűek: Balog Tünde egy batikkiállitásáról enteriörök, mintegy meditációs teret teremtve a versekhez...ciklusonként
különleges könyv ez, rögtön kettőt is vettem belőle, egyet lányomnak is, emlékeztetve, hogy a költőt nem mint költőt láttuk napmintnap (sőt nem is mint papot)a gimnáziumi kolesz menzáján, (ami eredetileg az övék volt) különleges módon ebédelni, ugyanis szinte újrakészítette, sajátosan az ételeket,,, valamit hozzáöntött, hozzákevert mindig, szóval egyéni izt vitt bele - mi meg mosolyogtunk rajta.... (nem vette észre)
a versein most nem annyira,,,,,,,,,,,,,,,,,, szép, gondolkodtató versek, filozofikusak
nem csak egy pap írásai, hanem egy gondolkodó , érző, vivódó lényé....
belelapozok persze a könyvbe a bemutató legelején már...
aztán szorgalmasan jegyzetelek (és bólogatok is) :)
a városi vegyeskar gyönyörű énekeket ad elő, hármat, a középsőn furulyáz is a karnagy, kiderül később, hogy ez A J műve, mert hogy zeneszerző is volt!
s zenetudós, ki egyházi énekeket gyűjtött, tudjuk meg Barna proftól, aki nem is költőként "tárgyalt" vele, a szegedi egyetem néprajzi tanszékvezetőjeként) ,hanem zenetudósként
itt élt egy ember, városunkban. évtizedekig, s nem ismertük!
... már aki, mert Tünde eldicsekszik a személyes ismeretségükkel, olybá tűnik neki, mintha mindig is ismerte volna (bár Kiszomboron találkoztak először , ahol Makó előtt káplán volt) eldicsekszik azzal is, hogy akkoriban a társadalom perifériáján éltek, s igy(!) a legműveltebb emberekkel barátkoztak (akik többnyire szemben álltak a rendszerrel, de legalábbis nem voltak kegyeltjei- inkább a "tűrtek" kategóriájába tartoztak.) Olyan volt mintha a testvérük lett volna, vigyázott a gyerekeikre, minden kiállitását látta, tetszettek is neki a képei, sőt egyszer még verset is irt hozzá(juk) a vendégkönyvbe (egyedülállóan) "Halál és élet küzd a vásznakon...e képeket a lélek ihleti")
nem volt benne semmi "kegyeskedő" attitűd, próbált is beilleszkedni , de nem igen fogadták be, közösségekbe, csak a szűkebb baréti köre...
rendkivül művelt, mélyen gondolkodó, filozofikus alkat volt - egy művész valójában
szépen zongorázott is, főleg Bachot
fölelevenit egy alkalmat, amikor férjével és egy művésztelepi festővel (Kusztos Endrével) hajnalig énekeltek
korai halála nagy veszteség volt...
Barna prof nyilván a zenetudósságáról beszélt
meglepte pl hogy hiveit gregorián tónusban énekeltette a kis kápolnájában
az egyházi népénekeket gyűjtötte, van is egy énekesköny gyűjteménye
a verseiről nem is tudott...
Bene ciklusokba rendezte őket...mind a 200 vers egységes képet mutatott, egy érett költő művei (nem voltak köztük gyengébbek)
saját hangja van, s legfőképp hangulatisága
s mindnek strukturája (ami Bene szerint a vers lényege)..
a nyitó és záró verset emeli ki , amik kereteznek
Életrajz - Életgyónás
Ő csak a verseket ismerte, a költőt nem
de egy nyitott ember verseit...
hol semmi sztereotipának nincs helye
s a hit mellett ott a kétely is
a cogito ergo sum- kételkedem értelmében
de nem istenben kételkedik
viszont minden másban!
kivüle.
a kutatás, a kiváncsiság hatja át, és az ökumenia (semmi dogmatizmus)
humor is van benne , bár inkább melankolikus
a covid karantén idején szerkesztette. s igazán jó társa volt a gondolkodásban, elmélyülésben...
a magas irodalomban is helyet kaphatnak e versek, bár archaikusabb a nyelvezetük, mint a kortárs költészeté, de a modern ember viszonylatát tükrözik világgal, istennel...
s egy közösségi emberét... (ami ma ritkaság a lirában(?)
modern gondolkodású, ki reformokat szeretne az egyházban is, nagy tudós...
"rémült reménység"- tán legjellemzőbb szófordulata....
---
hogy figyelünk! (nekem még a hátam is! :)
*******************************************************************************
