SZÜLETÉSNAPI KÖSZÖNTŐ VIRTUÁLISAN 2008

Lányomnak ma van a 24. születésnapja. És csak "virtuálisan "tudom felköszönteni , úgy persze különböző módozatokon, s többször is. de azért - bár előtte titkolom - (most viszont meg fogja tudni ebből a blogból(?!) - mégis csak hiányzik a személyes jelenléte ezen az ünnepnapon. Mióta Szegeden tanul, hétvégekre toltuk eddig is, többnyire, az ünneplést, most viszont épp hétvége van, mégse tud hazajönni, esküvőre hivatalosak a férjével (aki ráadásul tanúként), egy másik városban méghozzá, így aztán még én se tudnék bemenni Szegedre, felköszönteni, személyesen.( múlt héten meg lányom barátnő-tanújának volt esküvője. (mostanában mindenki esküszik...?)

Elővettem a születésnapi képeket, amiket csináltam évről évre, (fel is tettem az akkorsmost régi-új blog(napló)mba; a mai fotó még hiányzik, de már elkészítette a férje még délelőtt, majd utólag, "virtuálisan" megkapom...

Anyukám mondogatta, hogy a születésnap tulajdonképpen anya-gyerek közös ünnep. (lenne) Milyen igaza volt. De felnőnek - s szerencsére - a gyerekeink! "Én nagyra növök te meg kicsire"--- jósolta is kiskorában az én bölcs lányom,( bár még azt is hozzátette: "én leszek az anyukád"... mintha felcserélődne a szerepünk is. (hát néha tényleg elég kicsinek érzem magam...)

de mit is nyavalygok én itt, ezen a szép napon

inkább keresek ide is egy szép üdvözlő lapot, és kívánom, hogy legyen nagyon boldog nem csak ez a napja (pont most írt sms-t, már "a lagziból", hogy minden szép, mindenki jó és kedves... (akárcsak ő - ezt viszont én teszem hozzá) - hanem az egész élete. És Isten éltesse nagyon sokáig! (és egy (jó)darabig még én is örülhessek neki) -

...de hogy mennyi giccs található a neten ! "születésnap" címszó alatt , is

viszont találtam egy idézetet ismeretlen szerzőtől, ideillik:

"az anya nemcsak egy gyermeknek ad életet, hanem a szeretetnek és az örömnek, amit valaha magának remélt.”

igaz!

Úgyhogy képeslap helyett ezt a - majdnem24éves - közös képünket rakom ide fentiek illusztrálásául. (és köszönetként) A virág az asztalon a mi köszöntésünknek szólt úgyis, (és az nem giccs):

( mindjárt éjfél, az előbb telefonált a lagziból lányom; megköszönte , hogy megszültem. Mondtam , nekem is örömömre volt, s van, s én is köszönettel tartozom érte; kölcsönösen köszöngettünk... De tudjuk-e hogy igazi hálánkat hova kéne címezni , hiszen megnevezhetetlen, "kimondhatatlan". De "ő" így is érti, tud róla, rólunk - jobban, mint mi "Őróla". - Amúgy meg, tudjuk is, hogy "hol lakik..."; ott , ahova beengedik. Tehát jóesetben egész közel, netán bennünk... (is...) - És éppen ma van a "megtérés szombatja" is, ami: a tsuva - tulajdonképpen "csak" visszatérést jelent. Mert az az eredeti állapotunk. Ahol eredetileg voltunk. Jó lenne nem letérni minduntalan onnan.)