én igy emlékszem rá - bár természetesen szóba is került-

mint nagyon eleven, vidám diákszinpados diákra, testvérével - ki szintén szinész lett

ők voltak a szentesi dikszinpadosok favoritjai, sőt az enyémek is megkedvelték őket (ugye V. Á.?)

Bácskai Miska bácsi felfedezettjei, szeretettjei - a többiekkel együtt... szeretettel emlitették is a nevét...

ezen a nyáresti kerti beszélgetésen...

ami amúgy is nagyon családias, emberi volt...

a köszöntő zenét is megköszönte, mondván még a galambok is együtt szálltak a Scarlatti zenével

felemlitette a másik nagy makói szinészünket is Dégi Pistát(ki jóbarátja volt édesapjának)

aki viszont hegedült, énekeltek.... az apja szerinte, ha szinész lett volna- boltvezetés helyett , olyan kállais lett volna...

anyja könyvelő, az otthoni légkör kispolgári-paraszti (volt háztáji is, amiben serénykedtek)

a gimnáziummal tört be igazán a kultúra hozzájuk - s az önfeledt játékban oldódtak fel... a fivérek...

a Stilusjátékokkal irta be nevét a színháztörténelembe.. számtalanszor évtizedekig játszták Bánnal...(őt is még diákszinpados múltamból ismerem)

a Vigbe Várkonyi invitálta de sajnos akkor már beteg volt s az őt váltó ig. nem tudott volna megfelelő szerepeket adni neki ---

de a Vigben ismerte me Págert...ki  Jászai dijához elsőként gratulált

a Katona alapitótagja lett

majd szabadúszó

egy szinházcsinálási tervük kudarcba fulladt

lett újszinházas is,,,

jelenleg vidéken, Szfehérváron van, de elégedetten - 8 éve

-- hátul ült a szinésznő lánya, vele is szerényen elbüszkélkedett, ...

egyáltalán, feltűnt, hogy mennyi kollegájáról beszélt szeretettel elismeréssel...

és a makói ajándékokat is milyen kedvesen és örömmel vette át...s mutatta a közönségnek meg..majdnem mint egy kisgyerek (az a régi játszó diák...)

ránk esteledett... észre se vettük...