Pesten "jártamban" mindig jobban elfárad a lábam - nagyobbak a távolságok, többet kell gyalogolni, mindenhova nem visz jármű, meg aztán nagyon  hiányzik a biciklim... így aztán van úgy - mint pl ma- hogy direkt keresek helyet , ahol ücsöröghetek kicsit..

az Írók Boltjába most eleve ezzel az orv szándékkal léptem be, meg hogy persze megnézzem az új könyveket is, - de vásárolni nem akartam , mert annyira nehéz volt igy is a kéttáskányi cuccom, hogy egy dekával se akartam tetézni.  kis molescin noteszokat azért kinéztem vásárlásra, mert folyton betelnek, amikbe összevissza mindent firkálok... ezért hogy biztos megtaláljam a szükséges és kellő jegyzeteimet egyszerre 6-tal kellett útra kelnem, aminek már van is súlya... Ha nem kellett volna nézni a dekákat , lehet hogy megvettem volna "az élet második felé"-nek jungiánus szerzőjétől a (kb) ami fontos cimű újabb könyvét, és egy könyvet arról, hogy a neurozisainkból, hogy lehet pozitivumot kihozni ahelyett, hogy mindenáron elfojtani letagadni akarnánk.. (itt bukkantam egy érdekes összefüggést feltáró fejezetre, azzal kapcs-ban, hogy aki indulatos, az mindig egocentrikus, és megrekedt egy iskoláskor előtti fázisban... amin azért nem ártana változtatni, persze. meg az is persze, hogy ilyeneket olvasva az ember mindig másokra ismer rá.)

Hanem előttem egy vitrin most tűnt fel igazán az egykori japán kávéházi ereklyékkel, és mellette a maisági kávézó, teázó készlete...

 Mindenesetre nagyon otthonosan érezhettem magam itt, mert egy úr odajött hozzám, és megkérdezte, hogy kérdezhet -e tőlem valamit, s csak miután ránéztem, nem tudom, hogy, tette hozzá, mert ugye "idetartozik"...(hm...) (hát,. ami azt illeti...)

aztán mégiscsak vettem két folyóiratot is, felfedeztem földinket Jámborné Balog Tündét a Magyar Napló cimlapján (mélyinterjút közölnek vele... az egész életével, fotóstúl...), meg vettem egy ExSymposiont is , amiben lányom  irása olvasható...

 aztán áthelyeztem "székhelyem" némi vilamos, metro utazgatás után a város másik felébe, a Rádió közelébe, ahol lányom épp irodalmi újságot szerkesztett, interjúzott, vágott...most nem a Múzeum kertben ücsörögtem (amiről épp abban a Schneider Fániról szóló budapesti könyvben olvastam, hogy Budapest legszimpatikusabb, legpoetikusabb parkjának tartja szerzője:....... ) hanem előtte:

nagyon finom olasz kávét iszogatva (kis adagot!), az Olasz Intézet teraszán (de valójában csak úgy, az utcára kihelyezett székeken, asztaloknál ülve) közben pislogtam a Rádió felé , hogy az úton mikor bukkan fel a lányom... pontos volt, de aztán egészen váratlanul már itt is volt......,

...  egy percre a helyemre ült, mig én bent fizettem... az igazán remek kávéért..

(aztán pár óra múlva már a vonatban, buszban ücsörgök vagy 5 órát...  most meg már itthon a szokott helyemen, a gép előtt...)

aliz2. :: 2011. aug. 17. 23:20 :: 11 komment 
Kategóriák: naplószerűség, fotó :: Címkék: Budapest, elmelkedes, konyv, lanyom