mikor már nem süt olyan erősen a Nap, 6 és 7 közt, kimozdulok a lakásból, a közeli zöldséges-gyümölcsöshöz indulok, - az 8 -ig is nyitva tart -, a sarkon, ahol be kell fordulnom a pár lépésre levő bódétól, megállít valami gyönyörűséges látvány; eddig fel se tűnt: rózsabokrok az út mentén, de valami olyan csodás megvilágításban, mintha belülről fénylenének, pedig a szemben levő református templom mellől tűz rájuk a lefelé hanyatló nap tompuló reflektorfénye, kár hogy nincs nálam a fényképezőgép, de majd visszaszaladok vele..., meg is teszem alig 10 perc múlva... de akkorra már eltűnt a csoda! a rózsák ugyanúgy ott vannak, de megkoptak, már eltűnt róluk, belőlük a fény; a Napot eltakarja a templom..., akárhogy helyezkedek, egy kicsit előrébb talán még maradt a fényből valami... de ez már nem ugyanaz...: 

kezdem sejteni, hogy anyukám a piacról hazajövet a szokásos virágcsokrait miért is festette le azon nyomban...

mert a varázslatos pillanatok elmúlnak... 

aliz2. :: 2009. júl. 30. 21:24 :: 5 komment :: Címkék: anyu, fotok, termeszet