Budapesten járkálok, ahány városrésze, (vagy utcarésze?) annyiféle hangulat, látvány. Minden rész, mintha külön város lenne.
Mások az épületek, még az emberek is... meg se tudom magyarázni ezt, csak érzékelni... szinte zsigerileg, vagy a 6. érzékemmel .fura...
van ahol idegen,
van ahol otthonos...
otthon szeretnék lenni benne valahol...
apukámék itt laktak
de minden részében van valami "idegen" , távoli és bevehetetlen és zavaró... -
(bár azt hiszem, ez az idegenség elsősorban bennem van..., s ezt hurcolom magammal mindenhova. Kár. Milyen jó is lehetett Váci Mihálynak! Egyetemista koromban jelent meg "Mindenütt otthon" c. kötete - emlékszem... Aztán szegény - a 120-at verő szivével - néhány év múlva, Vietnámban halt meg..., vajon ott is "otthon"osan?)
aliz2. :: 2010. júl. 23. 7:36 :: még nincsenek kommentek
Kategóriák: vélemény, fotó :: Címkék: Budapest, elmelkedes, velemeny
