sehogyse megy ki a fejemből az a röpke beszélgetés...

irtam is róla valamit, még akkor, meg fotóztam is(ez a lényege)..de elveszett...

a klubrádió előtt találkoztunk össze... lányommal voltam, ki babakocsiban tolta pár hónapos kisfiát..

örültek egymásnak, jóismerősként beszélgettek, én meg... szokásomhoz hiven fotózgattam

már a Bécsi krt  és a Szépvölgyi út sarkára érhettünk... mikor váltottunk néhány mondatot mi is, ami belém vésődött

lányom nem szereti a fotózgatásaimat, s ő csatlakozott hozzá

azt mondta: nem kell minden pillanatot rögzíteni

s én ellenkeztem: de éppenhogy kell... mert anniyra más minden pillanat...

és épp most úgy érzem, igazam volt... mégiscsak...

a pillanatok elrepülnek, rögziteni kell!

az élet is elröpül...

milyen szerencse hogy a versek ittmaradtak

az is "rögzités" valahol

alig várom hogy kézbe vehessem---

az utolsókat...immár postumus: