ha váratlanul az amúgy is virágzó fákkal szegélyezett bicikliútjaimon előbukkan egy orgonabokor vagy akár csak egy ág... az -ha lehet- még csak tetézi az újuló természet virágai fölötti örömöm... mert az orgona számomra a gyerekkor, az otthon is egyben... már az illata is elég ahhoz, hogy visszavarázsoljon a gyerekkoromba, a régi kertünkbe, anyut is előhozva az orgonacsokraival, amit másoknak is adott, vázába is rakott - jutott is maradt is a kertben is, a még nagymama által ültetett 20 orgonabokorból...
mostanában csak az utcán, senki földjén, mások háza előtt láthatok (és szagolhatok) orgonákat, és suttyomban fotózom ezeket, persze a fotóknak nincs illata....
az idén talán korábban is jelentek meg az orgonák, (és később a húsvét) , évekig a május eleji ballagásoknak volt kedvenc dekoráló virágja, de úgy nem szerettem, már délben elhervadt és a szemétbe került, szinte még mielőtt elhagyták volna az iskola épületét a ballagók... most egy hét múlva ballagnak... és holnap húsvét...
de most más is lehetne a témám, mint az orgonák - annyi minden zajlik körülöttünk is, a "politikában"is, nemtetsző dolgok, amiket szóvá lehetne, tán kéne is tenni, de nem , - úgy látszik, némileg - én is virággal "tiltakozom", mint a hippik annak idején (ne háborúzz! mondták... és virágot szúrtak a fegyvercsövekbe)... mikor látom, hogy mindenhol felborul a rend, jó tapasztalni ezt a szép rendet - legalább- a természetben. hátha lejön a példa... És mit is tehetnék...
iderakom legalább a virágjaimat
egy szál orgona az úton hevert, előttem, egy gyalogost ábrázoló sárga rajz vállán, majdnem elütöttem a biciklimen, de leszálltam, hogy lefotózzam.
