már nem tudom hivni...

hiába lapul évek óta a telefonszáma a névjegyzékben

évek óta készülödtem, hogy hivjam az előtéri neonokat kicserélni, s mindig halasztgattam, mikor találkoztunk, mindig emlitettem is neki...elmaradt...nem hittem volna, hogy végleg..

de ma reggelre kiderült... lánya fb bejegyzéséből

s hogy mennyien szerethették, kiderült a kommentek áradatából, alig tudtam eljutni a végére ,hogy aztán  én is odabiggyeszthessem-sajnos ilyenkor semmitmondó- szavaimat--

nagyon sajnálom :( pali.)

igen, nekem csak Pali...

****

a házunk nagyobb felében laktak

mit meg is vásároltak (tehették, hiszen államositva volt, miután korházi főorvosoknak utalták ki (Tóth Jánosék, Botosék)

Pali később is nosztalgiával emlegette mindig az "régi házukat" (a házunkat)....

egy család , három fiúval lakott benne (később a legnagyobb családjával is)

mi (anyunak hála) mindig minden "szomszédunkkal" jóban voltunk... igy velük is...

van is egy kép, amin anyu karjában tartja a legnagyobb fiú pici lányát...(Évikét)

Pali volt a legkisebb fiú (a szó minden értelmében)

kis csibész volt,s de nagyon kedves, mindig vidám, a göndör haja is...

emlékszem egyszer korrepetáltam oroszból nálunk... az nem az ő terepe volt... de kibirta

most vajon mit nem? talán a covidot kapta el?... nem tudom mi vihette el, de nem kellett volna

(pár éve személyesen kerestem a lakásán, akkor épp kórházban volt... de utána még évekig egész jól , dolgozott, remek villanyszerelő volt..)

s mint látom jó apa, nagyapa, férj is ..

a fia pont olyan mint ő volt

szerencsére...

de már nem ugyanő!

"ilyen az ember, egyedüli példány"...