Paulinyit viszonylag gyakran hallgatom online hetente , majdnem, de ezúttal Tarr Bencével beszélgetett, (ki szintén tanárom vlt, a Szintézisben) buddhista megközelitésben a.. halálról beszélt

picit feloldott, visszabillentett, de vannak kételyeim változatlanul

mindig van egy lyuk....

----

a buddhista felfogás szerint amikor meghalunk, nemhogy kiesünk a valóságból, 

hanem a halál a nagy felszabadító, ami a valóság igazi természetével köt össze

az objektiv valóság nem az, amit ebben a életünkben élünk (mintha ez lenne az álom, másik halál)

ezért nem is kellene félni a haláltól, ha ennek az életnek vége van, "haza megyünk"

a világ, ahogy megéljük, tudatállapotfüggő, a tudatállapotunk viszont folyamatosan változik ( a nap 24 órája alatt is (l. bardok)

a halál után is még három tudatváltás van

legvégül a tudat teljesen elfordul ennek a tapasztalati valóságnak az észlelésétől

mig eljut a tiszta tudatig

de a létezés nem ér véget a halállal

a megholt keresi önmagát, az életét, amit leélt, azt aki volt - meg is látja, de kivülről látva - egész életét, egyben

és itél , ő , az ember maga fölött (gyümölcsöző volt-e az élete, vagy meddő

Utóbbi esetben megtapasztalhatja a poklot, de ez is csak látomás, és nem tart örökké

, megéli előbb a szenvedést amit ő okozott

...

és alkalmasint megtestesül, újjá születik