6-kor ébredés
kávé, gyógyszerek, fb, ez-az, visszafekvés
11-ig
közben meg utána is a fenti gyerek úgy köhög, s olyan szárazon, szinte megállás nélkül (iskolaidőben, tehát oda nem ment), hogy arra gyanakszom elkapta ez a virust...
elmenekülök otthonról, bár csak 1-re érek a menzához, s nem tudom kinyitni az ajtót, sehogyse, jön valaki utánam étlehordóval, mondom neki, de neki egyből sikerül, aztán nekem is
az ételnél se stimmelnek a dolgok, mást látok kiírva, mint a valóságban, sasszézok a két hely között
szerda van? kérdem - a nagyothalló, ételadagoló bólogat.
-Ez rántott sajt?
-Igen!
-De gomba van kiirva...
Szól a pénztárosnő:
-Kedd van!
No, helyreállt a világrend...
-Az evőeszközt elvehetem én?
én fertőtlenitettem a kezem, ő pénzzel bánik, de ő adja,
a kést élével felém
majdnem a maszkban kezdem el enni a paradicsomlevest!
elmennék a cukiba kávézni. a sarkon látom, semmi ott, jut eszembe, de hiszen kedd van. szünnap
sebaj, lekarikázok a Marosra, ott ihatok kávét is, a büfében
szép őszi nap van...
egy gyönyörű foltokban megvilágitott vörös rózsa megállit, nosza lefotóznám, veszem elő a mobilom, kevés a memória, aha, hát a kártyát nem tettem bele...hazarohanok érte (de persze mér nem a rózsa felé megyek vissza) azt nem is számolom hány autó akar elütni az úton...
végre a strandon lezuttyanok az első padra, valami vagy valaki hozzáér a farmeromhoz. egy kiskutya. persze a gazdája a közelben ül egy farönkön, meg se moccan... de a kiskutya elszalad tőlem... szerencsére
fenyegetőn suhognak a fák, vihar lesz?
de a Maros nyugodt...
visszafelé megint egy kutya.. kikerülöm, várok mig elhaladnak
a bejáratnál kiirás, tegnap óta a büffé zárva, csak hétvégeken nyit
otthon maradok... hiába vetitenek Erdélyről diát a könyvtárban...
rántottát csinálok vacsorára, hozzá a vegyes savanyuságom a hűtőből egy üvegben, időközben megromlott...
az internetem elfogy,,,
jó éjszakát,
ez volt az ősz első napja
(milyen lesz a többi?!!)
