az elején még csak csöpörgott, de azért igyekeztünk tető alá helyezkedni (bár az én ülőalkalmatosságnak is szolgálható biciklim elzavarták, mert hogy elveszi a kilátást esetleges kameráktól) na mindegy, kibirtam állva is, a biciklim meg ázott, jócskán mert olyan égi háború lett , hogy csak na
villámlott, dörgött, fújt a szél
szinte versenyt a zongoraszámokkal, a két törékeny zongoristával egyetemben
de ők is csak játszottak rendületlenül
egyszer a szél szétfujta a kottáikat is, és én olyan bamba voltam hogy fotóztam akkor is,
de szerencsére valaki észbekapott és összeszedegette nekik a lapokat....
volt egy gyönyörú melankolikus Satie szám,
azt nagyon "bírtam", meg a többit is, égzengéssel, olykori elütésekkel együtt...
jók ezek a térzenék,,,, még esővel is
