mielőtt lebontották a kiállitást (ó de szomorú látvány) a Kubinyi lányok rendhagyó tárlatvezetést tartottak néhányunknak (rajzszakkörösök is kijöttünk a múhelyünkből)...nagy élmény volt, mert igazán személyes is, és egy kicsit belülről is élvezhettük a mukafolyamatokat, az élet utat is....
én még a székelykapuba is beálltam... az összes odaképzelt lelki tisztító hozadékkal együtt (selfizni próbáltam, de szobrászművészünk megszánt és ő fotózott le, a homály nem az ő hibája, hanem a mobilomé)
s én is lefotóztam őt a másik székelykapuban
****
egyébként akkora az érdeklődésem, látom, hogy majdnem belebújok a képekbe (mögé , alá) hiába,, nagyon nagyon tetszettek
