igen, sorra dőlnek ki jelző fáim, ma Konrád György
először a Látogatóban találkoztam vele
évekkel később egy nemzetközi könyvfesztiválon szorosan E.P. mellett ült, össze is dugták a fejüket szó szerint,, fehérek közt európaik....
legutóbb a szegedi pályaudvaron láttam átutazómban(a tiszatáj meghívására jöhetett) ült a büféasztalnál egy családdal, nagyon familiáris és kedves volt, olyan emberi
(én a szomszéd asztalnál ültem, és titokban lestem....mint olyan embert, akivel az ember szeretett volna beszédbe elegyedni...és úgy tűnt, hogy nem is támasztana ennek igazán akadályt - én viszont támasztottam!)
na de maradnak a könyvek, az esszék...a "levelek".....
sorra megyünk el,,,, a nagyok,de a kicsik is
a mi generációnknak is lassan de biztosan leáldozik
azért hálás vagyok a sorsnak hogy ha névtelen is, távolról, de valahol közibük tartoztam (tartozok)
már nincs, , elárvultam, elárvultunk.....
nincs jelzőfánk....
szeptember 1.3
