az ember nem fordít hátat a múltjának, hanem integrálja, beépíti a jelenbe, jövőbe

mint ahogy jó esetben nem válik le teljesen, végleg a szüleiről se

már nem lesz olyan fontos minden múltbeli mozzanat, s a szülők se fogják a kezünket, de jelen vannak, ha távol is....

én úgy képzelem el, hogy ahogy élünk, életünk egyre gazdagabb, s attól hogy anyák, (nagyanyák) leszünk, amíg lehetünk (amíg a sors engedi), nem veszítjük el szüleinket...felmenőinket

a múlt emlékei is csak gazdagithatnak, egyre több van belőlük, így jelentőségük is csökken, ahogy nő a jelen... a jövő, de vannak

én nem fordítanék hátat a szülő városomnak sem, lakjak bárhol, utazzak bármi messze...

a régi barátoknak se )(míg vannak)

a gyermekkori játékok, könyvek se porosodjanak

adjuk oda  az unokáinknak, azt, ami nekik érdekes

hogy örült az én kis Unokám  a napokban a plüss Fülesnek, mikor felfedezte lányom régi polcán, egyből gondozásába is vette

(s - most fedeztem föl- egy alsóbb polcon Tigris is ugrásra készen várja,,,:)