élvezettel fogtam neki a könyvhöz, magával ragadt világossága (hálásan még a fordítónak is utána néztem Nemes Ágnes, aztán már lohadt az érdeklődésem...bár igy is két nap alatt kiolvastam)
a konklúzió: a kérdés, mire nincs válasz: miért is kell meghalni
("Egyáltalán mlért kell az embernek meghalnia? .- kérdezné az orvost És persze jogosan kérdezné. Ez egy jó kérdést" 135.o)
pontosan leírja az író a betegség tüneteit, előrehaladását, és az egész apa nagyon plasztikusan jelenik meg,kettőjük apa-fia viszonylatában elsősorban
semmit se szabad elfelejteni
"Pontosan kell emlékeznem - mondtam magamnak -, mindenre pontosan kell emlékeznem, hogyha már nem lesz, újjá tudjam teremteni az apát. aki engem teremtett." Semmit se szabad elfelejteni. (180)
a könyv zárómondata is ez:
semmit se szabad elfelejteni
és senkit se.
Roth apját már nem is fogjuk.....
