hát az eleje nagyon tetszett, nagyon lekötött, minden mozzanata

a közepén kifejezetten rosszul voltam, fizikailag (majdnem ki is mentem, mint a Táncos a sötétben -ről)

de aztán bent tartott a tehetetlenség, és a végére már jobban,sót  jól lettem, de ez nem sokat segített a filmen

még a stáblistát is végignéztem (mennyi résztvevő , mennyi név... őrület)

---

azt hiszem nem bírja a különböző kameraállásokat a szervezetem, meg a hanghatásokat, meg az elveszettségérzést, hogy fogalmam sincs mitől, kiről van szó, csak úgy nagyjából, hangulatilag...

igen, én szeretnék kicsit többet tudni mint a szereplő!

s a végén a valószerűtlenül döbbent tekintete, Irisnek, a lövészárokban, annyira "megcsináltnak" tűnt, )mint ahogy az egész film is tulajdonképpen... talán jobb lett volna nem ennyire aprólékosan kidolgozni a filmes eszközöket, és jobban tekintetbe venni a befogadói igényeket - szó szerint a tisztánlátásra