tegnap reggel erre ébredtem, vagy még nem is ébredtem, hanem álmodtam,dallammal:
boruch ato...
ez minden héber áldás (és mindenre van áldás!) kezdő két szava
áldott vagy te... (a folytatás, amire már felébredtem Adonaj lett volna...az Örökkévaló, de akinek a nevét, csak úgy nem is mondhatjuk ki)
engem a dallam foglakoztatott, nem akartam elfelejteni
behangoltam a hegedűm, lejátszottam rajta, ahogy még a fülemben maradt, s lekottáztam...
végül is jól ébredtem!
reggeli áldással...
Isten áldásával...de nem "úgy", hogy ő áldjon engem , hanem én őt...
neki szól a szöveg a dallammal, hogy ő az áldott! én áldom őt, mi áldjuk őt ... na nem mintha rá(m) (nk) szorulna, (vagy igen? kölcsönös is ez?) de igy van jól...ha mi fordulunk felé, s hálával, végül is a teljes reggeli imádságban ébredéskor megköszönjük, hogy felébredhettünk, hogy "visszakaptuk a lelkünket", hogy az Örökkévaló visszaadta belénk...
az áldásmondás is tulajdonképpen hála kifejezése...
Boruch Ato ...
hát ezzel ébredtem
nem felejtettem el a dallamot se, hiszen rég ivódott belém, még gyerekkoromban, később napközben már emlékeztem is rá, magátólértetődőn, csak átmenetileg felejthettem el, de álmomban tudtam!
Boruch Ato...
Adonaj...
átmenetileg megfeledkeztem róla, de finoman jelzett...
hát akárhogy is... ne vegye senki elbizakodottságnak, de én is áldott vagyok...legalább is voltam ezen a reggelen, egész biztos!
igen, ez jó ébredés volt!
