a fb évente az évfordulókon előzékenyen megjeleníti újra és újra a korábban feltett fotókat , bejegyzéseket...az "emlékeket"...adott esetben az emlékek emlékeit, ha már eleve emlékezés az adott fotó(régi) vagy bejegyzés...
tegnap előjött ez a régi , 20 éves korabeli fotóm.(újabban mások is írnak a fotóikhoz ...nekem is jöttek egyből a gondolatok a képhez, az emlékek...
az az ablak
a benyúló orgonaággal
az a dac a száj sarkában
az a dac a száj sarkában
az a 20 éves tekintet
hova lett
már az az ablak
sincs meg
sincs meg
de az orgona még virágzik
csak az is máshol
s egy félszázaddal idősebb
tekintet
tekintet
nézi ezt az egészet
mit múló
életnek
neveznek
s a fotó csak egy
röpke pillanata
hogy elhiggyed
ez is volt
valaha
mi most
itt van előtted
életnek
neveznek
s a fotó csak egy
röpke pillanata
hogy elhiggyed
ez is volt
valaha
mi most
itt van előtted
képen
s nem képzelet
és aztán kiderült, hogy egy éve is már irtam a képhez, az ablakról...stb
ezt:
az a napsütötte ablak
az a benyúló orgonaág
dacos derűs ifjúság
mikor még bármi lehetett
volna
kiszáradt az orgona
leomlott és újraépült az a fal
de ablakának nincs nyoma
a korhadt barna fa
s a spaletta
vajon melyik szemétdombon hever
bennem él minden
s frissen
emlékeim szülőháza
napsütött ablaka
örök orgonaillata
2017. febr. 22
úgyhogy ezennel azt hiszem épp ideje lesz becsukni végre ezt az ablakot... az emlékek emlékét...mert ez körkörösen már sehova se vezet, csak mélyül (és tényleg lassan már az emlékezésre emlékszünk, nem is csak az emlékre.
és különben is, mint utaltam rá, az az ablak sőt az a fal is már sehol...
aki kinézett az ablakon, még megvan,
ha 55 évvel öregebben is, de h. I ki tud nézni új ablakokon is... és belélegezheti pl orgona helyett a hársfák illatát... és az is kellemes :)
