a makói újkeletű hagymaházi mozinkban kényelmesek a székek, jó a lelátás,,, eltekintve a jegyszerdő-takaritó személyzet sürgetésétől még mielőtt lefut a vásznon a stáblista és felocsudnék a film hatásától, viszonylag kényelmesen-kellemesen,megfelelő környezetben nézhetek filmet, nem is szívesen töltöm a drágább, másra is fordítható időm Pesten (ha épp valami más okból fent vagyok) mozibajárással, de most eléggé melléfogtam, a pár pesti napom utolsó késő estéjét a legsötétebb órával töltöttem a Művész moziban,és amikor hazajöttem , akkor látom a makói plakátokon...

de lehet hogy meg is szavait küldte hadba és azzal győzött mondta valaki....
nézném újra, mert két percem kimaradt belőle, amikor épp eldőlt, hogy Churchill mégse tárgyal "azzal...a szobafestővel" (szavakat se talált Hitlerre dühében rá..), mert épp hívott lányom, s kb addig tartott kint a beszély (direkt szélre vettem jegyet) azért se ártana újra megnézni a filmet, mert ragyogó volt, a színészi játék, maga a churchilli figura, és angol nyelvleckének se legutolsó , (már ha a nem szinkronizált változat menne itt is)bár ami a beszédmódját, intonációját illleti, háát hagy kívánni valót és nem követendőt. AMIT mond , az dupla figyelmet érdemel... a szavait küldte hadba és azzal győzött
na és AZ az igazi "nemzeti konzultáció", amit a földalattin egyszerű emberek közt, nők férfiak feketék fehérek gyerekek öregek közt végrehajt a maga bámulatos közvetlen emberi módján!...

hogy megtudja hogy tényleg mit akar a nép.. azt amit ő.. is tulajdonképpen, nem egyezkedni.. egy szörnyeteggel...  megható volt. ő is meghatódott. "A bácsi sír" mondta egy kislány rá-...

Az a másik film amire készültem , és itthon is akartam lenni Hvorotovszkij koncertilmje volt, a Vörös téren (2013)---egészen orosznak kezdtem én  is érezni magam, különösöse az Anyegin zárójelenete előadásakor ... még a Tatjanát alakító énekesnőt is elviseltem, mert annyira a Tatjana volt ő is... és főleg a kettősük drámaiságában is összehangolt játéka, éneklése.

.. hogy szerette Anyegint,(já ljubila..) sőt szereti most is (já ljublju...), és milyen közel volt hozzájuk a lehetséges boldogság...de már másé, és nem lesz hűtlen a férjéhez, és kirohan, Anyegin pedig összeomlik (toszká...) Ó kin ő gyász, nyomorult életem ! (az ezt éneklő Hvorotovszkijé mennyire tragikus, mekkora veszteség... nekünk is ...de milyen jó hogy ennyi felvételen megmaradt az éneklése, a tartása, járása, a mosolya...) aztán meg az andalitó moszkvaparti esték dal a Moszkva folyó közelében... velük énekeltem ,mondtam magamban az orosz szöveget magam is...