És mondd Juli
hány éves a
tanácselnök
nem birtam
K. Laci bácsi
kérdéseire válaszolni
pontosabban
nem bírtam a kérdéseit
nem tudtam hány éves
a tanácselnök
mert nem is érdekeltek
tanácselnökök
(s párttitkárok se
egyszer le is toltak ezért
az igazgatóm hivatott
irodájába be
azzal hogy
panasz érkezett
a pártbizottságról
mert állítólag
nem fogadtam
a párttitkár köszönését
hogy képzelem
meglehet
nem is tudtam
ki az éppen
és mindig elgondolkodva
jártam úton-útfélen)
a tanácselnökre visszatérve
évekkel ezután
egy Pulitzer ünnepségen
már nem tanácselnöki minőségben
savanyúcukorral kinált
és közben közölte
a neológ templomunk
lerombolása
a zsidók felelőssége
nem igaz egy szava se
szabadkozik
gondoltam s mondtam is
valami tiltakozást
fejemet csóválva
(a cukorkát persze
el nem fogadtam
mást nem tehettem)
szóval nem tudtam
hány éves
de jóval fiatalabb
lehetett mint K. Laci bácsi
hiszen nála mindenki
fiatalabb volt
lévén ő a családban
de tán az egész világban
az utolsó mohikán
(ahogy neveletlen
neveltgyerekei
-unokatestvéreim-
csúfolták)
minden péntek este
imádkozott
félrevonulva
egy sarokba
föl se véve a zsivalyt
mit mi csaphattunk
körülötte,igaz
fele se juthatott a fülébe
mert nagyot hallott
s ilyenkor Istenre
befelé figyelt
valószínűleg
s nem miránk
és nem érdekelték
tanácselnökök se
de azt nem engedte
hogy a balatoni ház
épitésekor talált
mogendovidot
nyakamba tegyem
nem kell hivalkodni
a sorsot kihívni ellenem
sújtott már eleget
vigyázott rám
bölcs volt és
figyelmes
minden érdekelte
igaz, mivel nagyot hallott
sokszor azt se észlelte
amit mondtunk neki mégis
olykor nagykegyesen
de rengeteget olvasott
onnan mindent tudott
meg a feleségétől
a nagynénémtől
ki megszólalásig
hasonlitott
anyámra
őt Dusit dusánkázta
(pedig nem tudott oroszul)
de nagy lelke volt neki is...
ha nem is mindig mutatta ki
tőle tudom azt például
hogy kiskoromban
rászóltam a macskára náluk
eképpen: "ne nyávogálj"
(minden stimmel
a macskákat sose sziveltem)
s egyszer mikor vártuk
a buszállomáson
nagynénémet
s ránk villant az autó
reflektorfénye
kinyúltam feléje:
elkiáltva magamat:
HŰ DE NAP!
(életem első metaforája
így fennmaradt)
...a tanácselnök is már rég meghalt
nem tudom hány évesen
de arra jól emlékszem, hogy
a nagynéném vígasztalhatatlan volt
egy egész éjszakát átzokogott
s panaszkodott anyámnak
a sorssal lázadozva
mikor Laci bácsi eltávozott oda
ahova már ő is, azóta
mindketten matuzsálemi korban..
meg mindenki szinte aki e történetben szerepel....
kivéve még minket rossz "gyerekeket"
akik untuk a kérdéseket....
ahelyett hogy mi is kérdeztünk volna
nem feleltünk
mimindent veszítettünk...
azt hittük örökké tart az ifjúság
meg az öregek is örökké élnek
legalább is kivárják
kései válaszaink...
s felsemtett kérdéseinkre
is még felelhetnek
bármikor......
