erről-arról-amarról még

erről-arról-amarról még

de én hova álljak

2017. november 07. - gond/ol/a

tegnap a boltból kijövet mikrofonhangú bszédfoszlányok ütik meg a fülemet...egyházak éve?... de mi is van ma? (holnap halottak napja...... a reformáció 500. évfordulója...)

 
látom, közelebb menve , hogy a gimi előtti felújított téren, a keresztre dőlő katona szobra és az emlékműszalag körül állnak, a második világháborúban elesett hős katonákra emlékezve...  a polgármesterasszony felolvassa az országgyűlési  képviselőnk sorait is (ékes dupla nyelvbotlással a végén: fejtsünk hajat azaz szemrebbenés nélkül folytatja, mintha csak variációk lennének egy témára: hajtsunk fejet - előttük. 
 
 
 

aztán egy verscsokor  Illyés és Wass Albert egy csokorban ,és kisérőzene diszkréten , halkan, a Schindler listájából
dandárparancsnok szónok bevallása szerint alig is tud megszólalni a szép műsorszámok után, de azért megható és egyben katonás beszédet mond, hősi bajtársiasságról és dicséri Makó lakosságát is, a katonaemlékeket ápoló hűségéért
 
Gyóni Géza vers is elhangzik, az országos hírnévre szert tevő önkéntes katonasírápoló lány olvassa fel...csak egy éjszakára variálódik most a csak egy éjszakára hangsúlyozásával következetesen., de számomra megfejthetetlen makacssággal...pedig a lényeg máshol...
Megkerülöm a teret, - sok katonát.is _így szembe belátom a katonaszobrot, a kereszttel,



de amúgy is folyton azt hallom itt is ott is, hogy milyen jó, hogy keresztény a kormány, az ország, mindenki, node akkor "hova álljanak a belgák" szó szerint , már megint...s nem is  tudom, hova, csak keresem a szememmel azt a szúk kis emléktáblát az emlékműszalag legvégén ahova vésve számmal nem névvel az 1159  makói zsidó elhurcolt áldozat,  munkaszolgálatos is, és tudom, hogy a felsemírt 116o.. az én Budapestről Makóra helyezett apám,,,, és alig várom, hogy majd odamehessek... a keresztes szobor a reformatus pap által (az Atya Fiú és Szentlélek nevében) történő  felszentelése után  és egy Ezsau idézet után: vigasztaljátok népemet! mondja (tehát ez szólhat akár a "belgáknak" is)   Meg mindenkihez a népdal is. , amit egy copfos lány énekel szépen, tisztán, öntudattal, bátran
Virágokat raknak a hozzátartozók az emlékműszalag párkányára...


 ahova majd én is, a végébe, fogok kavicsokat... mikor már a tömeg szétoszlik....

 

A felszólítás ellenére a Szózatot nem énekli a tömeg...pedig a dandárparancsnok hazaszeretete miatt is dicsérte a makóiakat, csak a zenekar fújja... én meg magamban (bár rég tudom, hogy kissé elhibázott és anakaronisztikus mára ez a régi itt élned halnod kell, holott úgy tűnik pontosan azt teszem...) Bölcsőm az, s majdan sírom... csak épp nem biztos, hogy meghagyták hazámnak, csak épp közben az apámat még bölcsős koromban kitaszították, s  megölték, nem tudom hol, s sírja sincs.... csak itt ez az odaképzelt plusz 1 szám..ami emlékeztet rá.(?) s csak engem...

 

, miután szétszéled a közönség, fehér virágaikat elhelyezve névvel is megnevezett hozzátartozóik emlékére, én is a már kihalt terepen lerakok 3 kavicsot apám emlékére az én,a lányom, és unokám  - a z ő leszármazottai nevében is.

..

neki se sírja se...
(bár az emlékjel szemben, a volt neológ templomunk előtt végre áll,,,, s az ortodox templom falán , a Mártitok emléktábláján ott a neve is....oda április 16-án szoktunk menni emlékezni)... de nekem nem kell külön esemény, de ha van, nem hagyhatom ki... úgy látszik, boltból jövet se , és "belgaként" se...
de amúgy is sajnálok én minden áldozatot...bár milyen szomorú és lesújtó, a különbségtétel, itt is, s hogy van aki öl, s akit megölnek, mert maga sose ölt....én  gyűlölöm a  háborút, (Legyen átkozott... harsogtam a Margharita Aligier versben párszor, még gimista koromban...és  a Valerij Brjuszov békeverset minden ünnepségen..még általánosban Teli szőlővel a kosár, egy fürtöt adok néked, kóstold csak... jó izét érzed...napfényszőlődomb, almafák...igen, ez is a béke..."és most, amikor disz sortűz is elhangzott  a katonák puskáiból, előre befogtam a fülem... és láttam ,hogy a gimnázium  tetejéről csapatosan, riadtan,szálltak a madarak, megzavarodva, össze-vissza... nem tudni hova... Féltek. Én is! És féltem az unokámat. Apám dédunokáját. A jövőt.

Igen, "legyen átkozott a háború"


S oda állok, ahol  béke van!
Napfényt, szőlődombot, almafákat keresek... most is...




!u.i. ma este újra arra felé mentem, gondoltam rakok egy szál fehér virágot is a kavicsok elé, a 3 kavics már nem volt ott, egy igen, és egy nylonba csomagolt fehér virág is.... ki lehetett? az 1159 makói zsidó áldozat egy hozzátartozója, vagy csak valaki, aki együttérez ....? vagy csak félrecsúszott...?

 

A bejegyzés trackback címe:

https://mindentkimondani.blog.hu/api/trackback/id/tr7413200083

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Drizari 2017.11.08. 19:41:02

Az ember tényleg nem tudja már, hová álljon, s ha áll, újra kirakatnak áll. Ez utóbbi a szomorúbb, ismét képmutatással élhet az, aki nem akarja elveszíteni jól fizető állását, ha nincs lehetősége külföldön dolgozni.
süti beállítások módosítása