Nádas Péter Az élet sója c könyvében egy sópárlásáról hires német városkáról ír

"Annyit tudhatunk hogy a település neve sőt jelentett az alemánban.Történelem előtti időkben, a só miatt gyűlt össze a névtelen folyónál városkányi ember. Sóforrásaik a mai napig buzgón felbugyognak"

s már az első fejezetben említi a sóvirágokat, . amivel - személyes emlékeket idézve-  megragadott -

nizzai emlékeket idézett ,1964-ből, amikor is először láttam tengert, pontosabban először fürödtem tengerben (mert az  Északit Lengyelországbanlátni láttam... Gdansknál,1963-ban,  már, 20 évesen,  de abban nem fürödtem - (nem is kívántam volna , hideg volt és szürke, látványa is borzongató)

aztán kijőve a könnyűvé hányó azúr habokból s leheveredve a partra, egyszer csak a száradó bőrömön fehér mintázatok jelentek meg.... a só kivirágzott a lebarnult bőrömön fehér erezeteivel

de minduntalan vissza lehetett menni lemosni azt a tenger sós vizében, a sóvirágok csak akkor csapódtak ki,mikor már a nap  újra felszárította, kipárolta.....

azok a sóvirágok... hm

azóta elhervadtak (a bőröm is)

de az emlékek nem ...

lám egy szó egy könyvben életre keltette... kivirágoztatta újra...