erről-arról-amarról még

erről-arról-amarról még

muszáj volt megírni versben is

2017. augusztus 11. - gond/ol/a

esthajnalcsillag dédanyám
morgenstern julia
kinek utónevét
apám jóvoltából
és nagyvonalúságából
örököltem
minthogy
úgy szól a családi
legenda:
a konok irodista
nem jegyzett be Györgyinek
a makói anyakönyvbe,
így lettem
pillanatok alatt
dédanyám után
julia)
apám nagyanyját
nem ismerhette
ahogy én se őt
tulajdonképpen
de emlékét megőrizte
átadva nevét nekem
mondják, különleges volt
szép és méltóságteljes
és fenséges
50 éves volt
mikor a konyhájába lépve
egy hatalmas sikollyal
összeesett holtan
az a sikoly
50 éves koromig
fölöttem lebegett
mint Damokles kardja
a migrénem is
tőle örököltem
nem csak utónevem
s valami szivbajt
meglehet
bár nem volt
semmi előjele
a korai összeomlásnak
mindig tartotta magát
talán a baj épp ebből lett
és én tudom
hiszen az én dédanyám volt
hogy mindent a szivére vett
és bár mindjárt negyedszázada
hogy elmúltam ötven
az a sikoly ott lebeg fölöttem
évszázadokon át
és ragyog az égboltomon
Morgenstern Julia
esthajnalcsillag dédanyám

A bejegyzés trackback címe:

https://mindentkimondani.blog.hu/api/trackback/id/tr6512740292

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

gond/ol/a · http://lineas.freeblog.hu 2017.08.13. 14:01:54

csak utólag jutott eszembe, de ha beleirtam volna kitaláviónak ill.fikciónak tűnhetne, ami nem lehet valóság- pedig az. épp 50 éves koromban majdnem meghaltam én is, de az a "majdnem" annyira, hogy HKÉ.m volt, egyébként migrénes rohamokból kiindulón (csak nem a konyhában, hanem az iskolában , tanitás közben, a tanteremből a 3, migrénes órámról már KI kellett jönnöm... nos nem részletezem.Egy kis testenkivüli élmény után, miután két székre lefektettek... teljesen jól éreztem magam, a testem fölött érezvén, jópár centire, lebegve,a tudatom, és akkor eszembe jutott, hogy ez nem lehet, és feltápászkodtam, újra rosszul éreztem magam, miközben egy kolleganőm belémkarolva tett pár lépést velem... de jó volt újra fájni, és élni...Lehet, hogy dédanyám is újjá lehetett volna éleszteni?!!!
süti beállítások módosítása