A töltésnek még nem
lebetonozott részén
biciklizve
megcsapott a
gyerekkor szele
valami keverék
fű- s virágillat
lengte be
azt aki lettem
de hirtelen
visszalibbentett
gyerektestembe
mert azzal az
ugyanolyan régi
s még fitos orral
érzékeltem
s lélegeztem be
azt a mámorító
régi illatot
mint mikor
nagynénimmel
gyalog a töltésen
a maros fele
mezei virágokat
szedegettem
útközben
most hogy a töltésről
a lejtőn leereszkedtem
az erdő közt
húzódó műútra
a Maros felől
hirtelen átfutott
előttem
az úton
egy őzike
a töltés fele
a fák közt eltűnve
sose láttam ilyet
még errefele
de annyira
együttéreztem vele
mintha én lettem volna
az az őzike
s nem csak ki
majd' elütötte
mint ahogy az
egyetemen
első évben
az a gólya
aki a táblánál
nem tudott
megfelelni
a nekiszegzett
rejtjeles
kérdésre:
”őzike őzik-e”
mert nem értette
mert akkor még
fogalma se volt róla
hogy minden összefügg
mindennel
mindenki mindenkivel
az élet a költészettel
a múlt a jelennel
a gyerek az öreggel
az ember az őzekkel
de mindenekfölött
istennel
és eszembe jutott most
még sok minden
a Maros fele biciklizve
mit nem lehet megírni se
de mindez az életem része
és egésze a minden
magammal kell vinnem
immár sok esztendeje
biciklizve ősi fák közt
a Maros fele
a mindent magamban víve
belső poggyászom
ezzel van tele
de nem vagyok tőle nehezebb
ellenkezőleg
ott bent
könnyebb
lettem
mióta a mindenség gyermeke
egybeolvadva vele
feloldódva benne
a Maros fele
