mikor a
Svábhegyen
nyaraltam
kiskoromban
s anyám eljött értem
az üdülőbe
emlékszem
hason feküdtem
a fehér rácsos ágyon
(nemrég feküdtem vissza
mert előtte büntetésben voltam
a kinti mosdóban)
fejem felemeltem aztán le
és félre a párnán
se szó se beszéd
nem üdvözöltem anyám
nem viszonoztam
boldog mosolyát
hogy újra lát
ma se tudom miért
de azóta is gyötör a
lelkiismeret miatta
s még sok
viszonzatlanságomért
hiszen utána a pesti utcán
milyen finom főtt kukoricát
kaptam
ma is érzem orromban
az illatát
s a bántásaim miatti
megbánást
megtört szívemben
