...még érzem...
éjszaka, jóval éjfél után tűzte műsorra az "Egy asszony illata" c. filmet a tv 2, hajnalig nézhettem tágra nyitott, csöppet sem álmosodó, de végig könnyes szemekkel. Magam sem értettem, miért... már J. A.-ra kellett gondolnom: "...ki érzéketlen , mint én, s kinek szeméből mégis könny pereg"...? nem, nem .. mint ahogy dehogyis volt érzéketlen a film főalakja, a megvakult, s csak látszólag kérgessé vált, csupa-ember nyugállományú ezredes, Al Pacino feledhetetlen alakításában. Ő volt, lett különösen a film végére a vak, aki lát, aki arra döbbent rá, hogy nem élünk eléggé, pedig még a korlátozott élet is korlátlan lehetőségeket rejt - ha emberek vagyunk. És segíthetünk másokon, mint ahogy más is rajtunk - talán épp abban, hogy életben maradhassunk, mindenek miatt és mindenek ellenére. Mert lehet tévedni, de lehet, kell, helyén valón cselekedni, jót tenni. Láthattunk példát minderre, a tapasztalatlan, az élet dolgait még nem jól látó, de jószándékú fiú és a már nemlátó, és elkeseredetté váló középkorú vak férfi - kölcsönösen mentik meg egymást a film végére. "Nem aludtál el?" -kérdi lányom, nem, jó filmbe nem alszik bele az ember, akármikor is nézi. És itt is marad az "illata"..
(2007. december 29.)