"...felfedeztünk egy közeli patakot, és ahogy tudtunk, megmosakodtunk a jéghideg vizben. Sok évvel később jöttem rá, amikor felszabadulásunk napjának eseményeit felidéztük, hogy ez a mosakodás több volt, mint a mocsok eltüntetésének sikertelen kisérlete: jelképes cselekedet volt, hogy megtisztuljunk az elmúlt hónapok gonoszságától. Kisérlet arra, hogy lemossuk magunkról Bergen-Belsent, Bécsújhelyt, Strasshofot, a szegedi és makói gettót. Hogy megtisztitsuk magunkat mások bűneitől."

...elakadt a lélegzetem; nagyon ismerősnek tűntek ezek a szavak, s amit felidéztek, mert hogy a saját emlékeimet, és a saját szavaimat... (... "egy hasznavehetetlen kisgyerek a lágerben) megjelent az Esztertáskában , majd 2007-ben, Sós kávé c. antológiában :

"Útban hazafelé, egy tóban megfürödtünk. Erre a képre tisztán emlékszem. Szinte idilli volt. Még a táj is. Vagy főleg az? S a fürdés – mint valami megtisztulás… Lemosni azt a sok mocskot… Persze kívülről. De ha az embert fogva s bűnösnek tartják, egy idő után ártatlanul is azt élheti meg, mintha tényleg bűnös lenne! Gondolom. Anyu tiszta mosolyára határozottan emlékszem. S egyfajta önfeledtségre. Meg egy igazi csokoládédarabra, amit egy ugyancsak mosolygó fiatal orosz katonától kaptam."

... később is találtam párhuzamokat (még a csokoládéval kapcsolatban is, csak amott egy amerikai katona volt az ajándékozó, és fontosabb, nagyobb dolgokban is...), hiszen ugyanaz a történelem hatalmasodott mögöttünk, vagy mondhatnám telepedett ránk.....a legnagyobb különbség viszont a sorsunkban az, hogy Péter később elhagyta az országot, London lett az otthona

én meg itt maradtam...

(2009. okt. 31.)