-Ne tessék olyan közelmenni! -szól rám a múzeumőr a szegedi Móra Múzeumban, a pár napja megnyitott Csontváry kiállítás félhomályában.
na, mégis milyen közel mehetek? fél métert kegyesen megenged...
Persze ez is jóval közelebb van, mint Jerusalem - a valóságban...
A másik terem közepén puffok is vannak , leülök hát, pont a Siratófal elé,
és sírok ... mondhatnám - a poén kedvéért. De nem! Legfeljebb csak szomorú vagyok (már egy jóideje) de most nem is annyira, Csontváry élénk, meleg, csupatürkisz , meg égkék szinei se engedik...
Különben is örömünnep lenne... a Tóra örömünnepe. Jerusalemben bizonyára ilyen zsúfoltság van a Siratófal előtt is,meg a zsinagógákban, de én reggel hiába jöttem be, mazkírra, már zárt ajtók "fogadtak"... megint nem jött össze a minjen.(az imádkozáshoz kellő 10 férfi) Sőt , hiába vártam meg az esti istentiszteletet, akkor se, és igy elmaradt a Tóra ünneplése, a körmenet, a vidámság...
na majd "jövőre..., Jerusalemben". (?)... (ahogy mondani szokták)
de addig is Csontváry festménye......