igen, tudom, eredetileg tele volt rossz kedvünknek, (legalább is Shakespeare szerint)de hiába múlt el a tél,(meg már a tavasz is), ahogy Szép Ernő is írta: a szomorúfűz már tavasszal szomorú. Hát még télen. - (gondolom, tavasz és tél közt is...) de nem feltétlenül csak önmagából fakadóan, bár lehet, hogy le kéne rázni a környezeti "ártalmakat", és valami belső forrásból derűsnek lenni... (na persze ez nem a szomorúfűz esete lenne, hanem a vigfűzé - de ilyen nincs. vajon miért nem?)
meg ilyen - egyáltalán nem vidító - szólások, mondások környékeznek:"fejétől bűzlik a hal", "egy bolond százat csinál", "bolond lukból bolond szél fúj" "rossz példa ragadós" (vagy eredetileg a jó példára mondták? nem is tudom, mindenesetre jó példát mostanában kevesebbet látni, mint kéne!)
node "ne szólj szám, nem fáj fejem!"... (merthogy, mondj, igazat, betörik..." )
....de közben nagyon is ... fáj!!!!
és attól, hogy nem szólunk, sose fog kevésbé fájni, sőt.
(jelzem, annak idején minden értekezleten megfájdult a fejem, és valószínűleg éppenhogy attól , hogy nem szóltam hozzá, pedig mindig  lett volna mit!!!)

.......

ezeket ma 4 éve: 2011. junius 10-én irtam, de -jut eszembe - újabban megint elég gyakran fáj a fejem...