29-ről 30-ra virradó éjjel (de valószínű 30-án reggel, mert ébredés előtt, ha már egyáltalán emlékszem erre az álmomra) azt álmodtam, hogy... - csak a végét mondom , úgyis az elejére homályosabban - , hogy valaki - már nagyon öregen - megszólalt valahogy értem, az érdekemben, a védelmemben, (bár nehezére eshetett, fizikalilag biztos, hiszen alig jött ki hang a torkán eleinte, aztán is gyengén-rekedtesen, mint mikor hosszú hallgatás után kezdünk beszélni) s ezt mondta:
"tészta voltam a kezében"...
itt felébredtem... értelmezgetni lehet, (a tésztát 
ugyebár gyúrják - alakítják...) de a metafora mindig több és más is... az asszociációk szabadon körbelengik... immár a metafora képei is - magáért beszél, (mi lehettem én neki, s ő nekem?) aztán- s ez a fura - most (már másnap: 31-én) olvasom a literán, de az épp tegnapi, május 30-i netnaplóban ezeket a sorokat, a mottóban, ill. az elején:

"Néhány hete Csíkszeredán felolvastam egy versem, amelyben a már emlegetett dédnagyanyámnak állítottam emléket. A szöveg kenyérsütéssel, a kenyértészta meggyúrásával indul."
"A dagasztás alatt belekerül a gondoskodás, a szeretet energiája is, és mindig az előző adag maradéka az új adag kovásza, így mindegyik kenyérből átkerül egy kevés a következőbe. Akár egyik nap a másikba, egyik élet a következőbe, egyik netnapló a másikba - ahogyan minden egymásra épül ezen a földön. - Király Levente netnaplója."

Mit is mondhatnék, tehetnék hozzá, igy, most...
talán azt, hogy remélem, az álmomban (is) kenyértésztáról volt szó... 
(... mert "minden egymásra épül ezen a földön")

(2011)