erről-arról-amarról még

erről-arról-amarról még

jelzőcsengetés...

2015. május 26. - gond/ol/a

 

kicsit úgy érzem magam, mint aki jelzőcsengetés után van a tanítási órán... ami ugyebár figyelmeztetés , hogy 5 perc múlva vége az órának... persze ... az életben nem tudni, előre, hogy a 45 perc mennyi, (hány év) és így azt se , hogy mikor van az a bizonyos jelzőcsengetés, s hangja sincs. De mégis! Elgondolkodtat, hogy milyen fontos. És hogy  mire kellene használni, kellett volna használni a hátramaradó 5 perceket a tanítási órán is. . összegzésre, összefoglalásra, tanulságok levonására, lényegkiemelésre.... stb. Ha elmarad(t). az az előtte levő 40 perc elvesztegetését, elsikkadását is jelenthette (volna)... Én sokszor kifutottam az időből, és félbe maradt annyi minden... mindig annyi (s új) mondandóm volt még, és nem az elhangzottakat ismételtem , sulykoltam, Meglehet...

Mostanában az életben mintha pótolnám, visszanézek, összegzek, elégedetlen vagyok magammal... kifutottam az időből Még annyi mindent csinálnék, mondanék... Kapkodok ("Idegesen nyitok száz fiókot...")
Régi kéziratokat, gépiratokat rendezgetek. Tegnap erre bukkantam, 1979-ből

De most is aktuális,,, csak (még) sürgetőbben:

Csak ne érjen készületlen!
Csak mindent befejezzek addig!
Csak elkezdjem legalább (amit muszáj)
Csak mondjam el mindenkinek, amit akartam!
Csak ne legyek adós egy levéllel se -
se köszönéssel, se köszönettel….
Csak tudnám mennyi az időm
elintézni, lezárni, rendbetenni…
Félek – félbemarad minden-
Hozzá se fogtam ahhoz, mit befejezni kéne
Meg se szólítottam, ki várta üzenetem
Leveleim másoknak címeztem
Nem azoknak köszöntem, akik nekem
s köszönömöt se azoknak mondtam, akiknek kell
Talán jobb is, hogy nem tudom
meddig fogok vétkezni tovább

 

A bejegyzés trackback címe:

https://mindentkimondani.blog.hu/api/trackback/id/tr358328960

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

320591 2015.05.26. 19:27:28

Édes-bús vers ez, kedves Alíz! De hát van még idő a rendrakásra, látod azóta is hány év telt el! :)

251002 2015.05.26. 19:41:18

Kedves Aliz, immár két szívroham után mit mondjak, hány jelzőcsengetés volt? Hogy mennyi van vissza? Ki tudja... A két roham között nem telt el fél év. Szerintem a harmadikra sem kell fél évet várni. A vers szép volt. Sajnos nem tudok hasonlóval szolgálni, nem vagyok lírikus alkat. Azért a fiókokat én is próbálgatnám rendezgetni. Ennek kapcsán jut eszembe, mit is csináljak a harakirizett posztjaimmal? Talán újra föl kellene tölteni...

13282 2015.05.26. 21:03:57

2. van még idő? lehet, de sokkal kevesebb, mint 79-ben pl... azóta pl további rendetlenséget is csináltam...:)

13282 2015.05.26. 21:09:36

3. jó egészséget! (az én szivemről inkább ne beszéljünk...:) Babitsra utaltam a fiókokkal...de nagyon aktuálisan... ("Ősz és tavasz között" ...Ó, jaj...) Mi lett a posztjaiddal?! Ha megvannak, töltsd fel, én is teszegetem,(azokkal amik nem vesztették el aktualitásukat) miután 6 évnyi mindennapi posztomat eltüntette a freeblog szőröstől bőröstől - alig tudtam visszahalászni innen onnan , és nem is hiánytalanul) de a "harakiri" más eset.. persze. Arra én sose lennék képes!!!

14479 2015.05.26. 23:19:32

Nagyon szép! Mindazonáltal a halál nem érdemli meg, hogy foglalkozzunk vele. Mert hogy akkor is eljön... és fityiszt mutat, amikor semmi mást nem kívánnánk jobban.

13282 2015.05.26. 23:26:39

Bocs, de én éppen hogy az Élettel foglalkozom...:) (a halál még inkább felerősiti az Élet jelentőségét!)
süti beállítások módosítása