gyönyörű zongorazene könyvtárból kijövet, megcsapja a fülemet, A szinpadról jön, amin kislányok gyönyörű mozdulatokkal balettoznak... nem hiába dijnyertesek országos versenyeken...(jut szembe én is meg lányom is legelőször balett táncosok akartunk lenni... ..de hát ki nem? , hogy ilyen gyönyörű, könnyed, kecses és ugyanakkor természetes a balettozó gyerekek tartása, mozgása... igen, ha mást nem , legalább ezt megéri! jó, hogy van egy ilyen képzés a városban!!! tán pár év múlva kifinomultabban fog mozogni (és viselkedni) a lakosság, mint mostanában(?)
ugyanigy járok később a szinpadról jövő hangokkal...,de most élő zenekar játszik, mindenfélét, (eredetileg egy katolikus egyházi kórusból alakultak, a hegedűsük akkoriban járt zeneiskolába, amikor a lányom, csak ő zongorázni... bevásárlásból jöttem tele szatyorral, de fogva tartanak, le is ülök, biciklim tartva, s még énekelek is velük, biztatásukra... ná nánáná nánánánánánána... apám hitte....én is hiszek minden szép dologban... a dalban a dalban a dalban.... a város zajában... magamban (?)..meg valaki mondja meg... (ez a cime is a koncertjüknek..a nevük VOX...egyébként eklektikus volt az összeállitásuk, tartalmilag pláne... de hát legyünk toleránsak...minden értelemben. De rég vittem be a tanitványaimnak, frissiben, meg énekeltettem velük az évzárón.. a föld sebeit begyógyitandó...(hiszen arra születtünk!)...de Valaki mondja meg, a hosszú évek, Mért tűnnek úgy mint egy pillanat,Valaki mondja meg, mi az, hogy elmúlt, (közösen)Valaki mondja meg, hol maradt. (közösen)
Másnap (mert mifelénk többnapos egy városnap) :)
filmeket nézek, a mozivá is avanzsált hagymaházban...a makói video művészeti műhely két jeles egykori tagja filmjeit, beszélgetéssel, a műhelyvezetővel ... profi rendezők, operatőrök immár vagy majdnem azok, de tény, hogy remekül munkálkodnak... régi filmjeiket is látjuk (egyikük, az operatőr (kis) lányommal is csinált közös filmet annak idején ..dijat is nyertek vele Berlinben a médiafesztiválon, Szyszyphosz nyomában... hú de rég volt) .itt későbbit mutatnak be ,a régiek közül is... a másik világot, meg vizsgafilmjeit, (a Filmművészeti Egyetemről) ilyen nevekkel mint Margittai Ági, Haumann Péter, Trokán Nóra...Németh Gábor Bármelyik filmen átsüt operatőri különlegessége. íde a filmek iránya (pedig ez mai trend(?) .. kevésbé...) , (nekem horrorisztikus és trükkös)
(a másik filmes, ő a budapesti médiaiskolában végzett (dékánja Kepes András), filmjei egy mai birkajuhászról, és nagyanyjáról (Magam)--- és a későbbi (szimbolikus-allegorikus) EL a 8, különböző sivár helyekről jövő, böröndöt cipelő és végül egy buszban elutazó kisgyerekkel--- megejtő, elgondolkodtató
tanyai filmjeik a legszuggesztívebbek változatlanul. de hát nem lehet örökké a tanyán maradni. De azért talán nem kellene felvenni még beszédmodorban is ezt a pesties szóvéghúzó stilust... (ha az öz ést el is vetjük)
az a gondolat támad bennem, hogy arról kell írni, filmezni stb,..ami körülöttünk vagy inkább bennünk van,, amit ismerünk, amiről van személyes mondanivalónk, közünk...a többi idegen marad és csak üres szemfényvesztés.
este a Ghymes koncertre direkt megyek, de most csalódok. Úgy (bocs,de nincs találóbb szavam) óbégatnak, hogy szabályosan rezonál tőlük még a táska is az ölemben, azt hiszem előbb, hogy a mobilom szól,de nem, igy aztán mikor tényleg az... lányom hív, csak későn veszem észre. kimegyek a sorból, jó távol, többméternyire ülve le egy magányos padra... (mert hogy a padok eltűntek a központból,,,... lábuk kelt?), viszont tisztes távolságból élvezhetőbb a koncert....
talán mindent igy kellene... messzebbről...
