erről-arról-amarról még

útjaink végül összeérnek

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

2015. február 21. - gond/ol/a

Reggel félpár papucsban

csoszogok botladozva

minden kiesik a kezemből

néha magamban is motyogok

minden kisgyerekre rámosolygok

az ebéd egy vontatott ceremónia

utána kell az a kávé továbblépni

csigalassú tempóban

délután lefeküdni

Elfáradtam

S fülemben még anyám hangja:

-Ne menj olyan gyorsan, várj!

Pedig hát,,, ezúttal:

-Én értelek utól, anyám!

10 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://mindentkimondani.blog.hu/api/trackback/id/tr928328874

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

179584 2015.02.21. 17:24:19

Dacára annak, hogy csak közeledek a 70-hez, értem a verset. Lelassultam, butulok, stb., stb.

Válasz erre

13282 2015.02.21. 17:31:14

butulást nem vállalok!:) én se vagyok sokkal több 70-nél, és egy éve lassitott le igazán egy gerincvizsgáló orvos helytelen mozdulata... A vers meg kis túlzás Is. Ez a két sor viszont nagyon igaz: Nem menj olyan gysorsan, várj! Én értelek utól, anyám (ez született meg először a fejemben, a biciklimen ülve amúgy) - Meg egy ideje valóban felfedzeem anyám öregkori sajátosságait - magamon. ez elég döbbenetes alapélmény. Az irányába is. A megértés meg empátia irányába. Kis időeltolódással sajnos .

Válasz erre

301782 2015.02.21. 18:36:53

Érdekes, én már - ha tehettem - harminc éves koromban is szívesen szundítottam ebéd után....mondjuk ritkán volt rá lehetőségem. Korán feküdtem, korán keltem. Ma pedig? Későig maradok. Régen egy kávé reggel, egy kávé délben, néha délután. Ma pedig? Már csak egy kávét iszom és az is elegendő. Nem vagyunk egyformák :)

Válasz erre

13282 2015.02.21. 19:44:07

én is későig maradok fent! (sőt akár azt is mondhatnám, hogy korán (u.i. másnap) fekszem le. Aztán persze , álmos vagyok napközben. .. Kávéra is volt már sok variáció, De ezek a fent megirtak anyámra emékeztettek, idős korban...(s korbban rám nem voltak jellemzőek). Egyre inkább anyámra ismerek magamban! (jut eszembe, ő is pl mindig ivott egy kávét hazafelé jövet bárhonnan, útközben, frissitőül. Csak egy szimplát... De muszáj volt. Nem vagyunk egyformák? Magunkhoz képest nem (sem) . De nagyon sokmindenben korszakainként igen.

Válasz erre

23353 2015.02.21. 21:55:16

Válasz erre

337909 2015.02.22. 14:06:38

Beteg vagyok. Az egyik este még elláttam a kutyám és magam. Reggel felkeltem, botladozva, és nem is tudom. 80 után már hülyül is az ember? Kellene kávét innom? Baj van. Már ezt sem tudom.

Válasz erre