Reggel félpár papucsban
csoszogok botladozva
minden kiesik a kezemből
néha magamban is motyogok
minden kisgyerekre rámosolygok
az ebéd egy vontatott ceremónia
utána kell az a kávé továbblépni
csigalassú tempóban
délután lefeküdni
Elfáradtam
S fülemben még anyám hangja:
-Ne menj olyan gyorsan, várj!
Pedig hát,,, ezúttal:
-Én értelek utól, anyám!
